A hétvégére lehûlést, esõt és vihart jövendölt Aigner Szilárd, ezért pénteken délelõtt felhívtam Kornélt, nem lenne-e kedvük Annával motorozni egyet?
Rövid egyeztetés után abban maradtunk, hogy délután kettõkor találkozunk a már-már szokásos meeting point-nál, azaz a keszthelyi Meki parkolójában. Ez mindkettõnknek nagyjából egyforma távolságra van; Kornél és Anna Somogyból, én és Kati pedig Vasból egy bõ órás motorozás után érünk oda.
Az idõ nagyon meleg volt, ezért kimondottan jólesõen simogatott minket a langyos menetszél. A ráérõs barangoló tempóhoz nem vettünk fel bõrdzsekit, a pólóban elviselhetõ volt a hõmérséklet.
Mi értünk oda elõbb, és amíg Hekóékra vártunk, Katival megittunk egy-egy hideg eperturmixot. Ezt a Mekiben "shake"-nek hívják (pedig nem láttam, hogy rázták volna), de a mi ízlésünkhöz képest túlságosan édes. A sültkrumpli pedig szerintem halálra van sózva - de ez egyéni ízlés kérdése...
Kornélék miután megérkeztek, ettek egy-egy fagyit, és közben jót beszélgettünk. Számomra (illetve számunkra) ezeknek az együtt gurulásoknak az egyik legjobb része az, amikor leülünk valahol útközben és jókat beszélgetünk. Persze azért motorozni is szeretünk, ezért arra jutottunk, hogy átgurulunk Szigligetre, és a Vár tövében található presszóban is magunkba erõltetünk valami italféleséget. A szót tett követte, és laza fél órás krúzolás után megérkeztünk a Szigligeti Vár tövébe, ahol leparkoltuk a vasakat.
Felsétáltunk a Vár Kávézó Terasz névre hallgató vendéglátóipari egységhez. Szerencsére nem volt nagy tömeg, mert a népek inkább a strandon összpontosultak.
Letelepedtünk egy asztalhoz, a napernyõ és az enyhe szellõ elviselhetõvé tette az idõjárást. A kávézó teraszáról fel lehet látni a várhoz. Ez alkalommal úgy döntöttünk, hogy mi inkább nem sétálunk fel, tekintettel a magas hõmérsékletre.
Ugyan nem találkoztunk Bartók Béla Fából faragott királyfijával, de néhány érdekes, fából faragott gombát azért láthattunk kiállítva.
Anna és Kati benéztek a kávézó mellett található keramikusmûhelybe és -üzletbe is, ahol tényleg jópofa dolgok is kaphatóak. Dani fiamnak vettünk egy kerámia vizilovat, anyámnak pedig egy kis kerámiaharangocskát a lassan száz darabot számláló gyûjteményébe.
Sisakjaink is a közelben pihentek.
Folytattuk a Keszthelyen elkezdett beszélgetést, miközben hideg üdítõt kortyolgattunk és idõközönként a fényképezõgép exponálógombját nyomkodtuk Kati és én.
Születtek is érdekes képek. Nem véletlen mondta Kati, hogy le kéne pucolnom a napszemüvegemrõl a ráplaccsant bogártetemeket...
Elindulás elõtt fagyiztunk egyet, amit a napon pihenõ motorjaink pihegve és irigykedve figyeltek. Nekik be kellett érni a számukra rendeltetett benzinnel és olajjal. Na nem mintha valamelyik is enné az olajat!
A vártól lefelé ereszkedve megáltunk az Árpád-korból ittmaradt Avasi Templom maradványainál néhány fénykép erejéig.
A torony nagyjából épségben megmaradt, de az épület többi része már csak nyomokban lelhetõ fel.
Csináltunk még egy csoportképet, ne csak Kornél látszódjon mindig a lányokkal!
Kati zöld felsõjével remekül beleillett a környezet zöldjébe, nem is álltam meg, hogy csináljak róla néhány képet.
Motorjaink közben egy dombocska mögött sunnyogtak.
Én pedig kreatív voltam.
Hazafelé még megálltunk néhány olyan képet is készíteni, ahol a háttérben látszik a Balaton - ha már arra jártunk!
Itt elköszöntünk egymástól és elindultunk hazafelé: Kornél és Anna Somogyországba, Kati és én pedig Vas megyei birtokunkra. Szép nap volt: ragyogó napsütés, laza gurulás és jó beszélgetések barátainkkal. Ja, és a hab a tortán: mielõtt hazaértünk, tankoltam és kiszámoltam a fogyasztást: 3,8 liter/100 km... Köszönöm, Apa!