Borús idõben indultam, felettem baljós fellegek tornyosultak, a gonosz keleti szél volt útitársam! Legalábbis Dunaföldvárig ahol már elõbújt a napocska és elõrevetítette, hogy szép lesz a túra.
Következõ pihenõm a csodás kenesei Balatonpart volt ahol néhány kenyérdarabbal hozzájárultam a felnövekvõ vadkacsaifjak cseperedéséhez.
Csopak után Veszprém felé vettem az irányt és egy nagyon takaros vízimalomból átalakított vendéglõbe botlottam.
Innen már határozott céllal mentem tovább aznapi elsõ úticélom felé a magyarpolányi stációhoz. Több képet is láttam már a helyrõl és mondhatom cseppet sem csalódtam a valódi látványban sem.
Ajánlom mindenki figyelmébe!Továbbhaladva végcélom felé a Somló hegy jelentett újabb kihívást aerob sportoktól kissé elszokott szervezetemnek.
Legyõztem egészen a kilátóig ami zárva volt. Így lelkesedésemet meg a hegy gyõzte le mivel a Somló várig már
nem mentem le a meredek lejtõn annak tudatában, hogy vissza is kell másznom a motorért.
A vár ott lesz jövõre is! Ezzel a gondolattal hagytam el a hegyet és fordítottam a kormányt Csipkerek felé.
A ZZ által készített halas tábla kétséget kizáróan jelezte számomra, hogy itt igen szép aranyhalakat tudnék vásárolni, no és persze azt, hogy megjöttem.
ZZ és kisebbik fia Dani fogadtak a kapuban. Az udvaron parkoló több tucat motor között találtam helyet a Kawának is.
Persze ez nem egészen így volt, mivel hoztam a szokásos formámat és elsõként érkeztem. :) ( A KÉP CSAK VICC! )
Kis idõ elteltével befutott Anna és Kornél is Bodrogról! Így az aznapi csapat teljes lett.
Az est további részét szalonna és kolbász sütéssel töltöttük nagyon jó hangulatban!
Elõtte persze még mindannyian megcsodáltuk a kerti tavat melyben Kati legszebb Koiai és aranyhalai úszkáltak. Errõl elfelejtettem képet csinálni sajnos, pedig akartam. Éjszaka a vendégházban tértünk nyugovóra amelyet szerintem roppant hangulatosra csináltak meg Zoliék. Az emelet különösen jó lett!
Másnap a finom reggeli után útra keltünk, hogy bejárjuk az Õrség legszebb részeit. Természetesen a modern kor építészeti különlegességeit sem hagytuk ki. Így került megtekintésre a hegyhátsáli adótorony és a nagyrákosi vasúti völgyhíd.
Az utóbbi valóban különleges, nem mindennapi látvány.
Innen kacskaringós utakon zöld erdõk és aranysárga búzamezõk között Magyarszombatfára érkeztünk a fazekas fesztiválra. Itt mindenki kíváncsiságához mérten bepillanthatott a fazekas mesterség rejtelmeibe.
Természetesen az apró vásárfiák nélkül elképzelhetetlen lett volna távozásunk így vettünk is párat. Az eladó motoros mivoltunkat látva az asztala alól gyorsan elõ is vett egy dobozt melyben apró mázas "Vodoo" maszkok és egyéb giccsek voltak.
Valamiért mégis csak a zöld mázas keresztnél maradtam. Az ebéd elköltése után elmotoroztunk a Szentháromság-templomhoz és megcsodáltuk a több száz éves freskókat.
Innen visszatértünk Zoliékhoz ahol Kati finom bográcsgulyással várt bennünket és a délutáni istentiszteletre érkezõket! Az összejövetelt a Golgota gyülekezet amerikai pásztora tartotta akit szerintem napestig lehetne hallgatni akkor sem unná meg az ember. Hangszeres ének is
volt, mely már Kemencén is nagyon tetszett és nem volt ez másként itt sem. Kora estig maradt így együtt a gyülekezet és jó hangulatú beszélgetéssel töltöttük el az idõt. Este sajnos Annáéknak haza kellet menniük, így elbúcsúztattuk õket és szerencsés utat kívántunk nekik. Igy az aktívan motorozók szám leredukálódott Zolira és rám. Este beszélgettünk még kicsit, majd ki-ki lepihent a szokott helyén. Majdnem mindenki, mivel új lakótársam lett
Dani személyében aki megóvott az ágy alatt lakó manóktól, ha már Kornélék elmentek. :)
Másnap a reggeli és a búcsúzás után útra keltem Szeged felé természetesen nem a legrövidebb úton.
Érintettem a mûvészetek völgyét, Zánkát, Keszthelyet és ifjúságom egyik nyári gyakorlatának helyszínét, Szöcsénypusztát is. Innen meg már nem volt messze Komló, így lenéztem oda is és csak ezek után vettem az irányt Szeged felé!
Köszönöm a szép hétvégét és a vendéglátást Katinak és Zolinak!
Nagyon jól éreztem magam veletek és természetesen Annával és Kornéllal is!
Kicsit kevesen voltunk, de Parádon sem voltunk többen és az is szuper volt!
Üdv: Száni
Ui.: A képeket megtaláljátok a www.kep.tar.hu -n kawasanyi galériájában Csipkerek néven és a honlapon is a fotóalbumban ahol kommenteket is olvashattok mindegyiknél. Én az utóbbit ajánlom!