Középiskolai tanulmányaimhoz kapcsolódik egy tanulságos emlékem. Az egyik tanárunk – egy nem túl jól sikerült feleltetés kapcsán – mondta nekünk, hogy bármit is kérdeznek az embertõl, van egy felelet, amit minden esetben el lehet sütni – legfõképpen akkor, ha halvány lila gõzünk sincs a tényleges válaszról. Tehát akár mit is kérdeznek tõled, nyugodtan válaszolhatod azt: „Attól függ…!”Ha például felteszem a kérdést: - „hogyan kanyarodunk a motorral?”- , arra is nyugodtan adhatjuk az elõzõ választ: „attól függ…” Na, de mégis mitõl függ? Ezt próbáljuk meg körüljárni.
Mitõl kanyarodik el a motor?
Nos, az attól függ… :-), szóval attól függ, hogy milyen sebességgel haladsz. Kis sebességnél – úgy cirka 30km/h-ig – a motorkerékpár a kormány elfordításának irányába halad, azaz a kormányzástól fordul el. Ez nem újdonság, mindannyian tapasztaltuk, hogy lassú manõverezésnél – például parkolásnál – a kormány elforgatásával tudjuk a vasat a megfelelõ irányba terelni. Kanyarodás közben persze ilyenkor is bedöntünk a kanyar középpontja felé, de ennek oka elsõdlegesen az egyensúlyi állapot megtartása, azaz a kifelé ható centrifugális erõ kompenzálása. Ilyen kis sebességnél való bedöntésnél az úgynevezett motorlenyomásos kanyartechnikát alkalmazzuk, azaz tulajdonképpen a motort nyomjuk le a kanyarba, mi pedig nagyjából egyenes testtartással, mintegy az ülés külsõ szélére kiülve utazunk. Ebben a testhelyzetben egyrészt jobban áttekinthetjük a forgalmi helyzetet, másrészt gyorsabban tudunk változtatni a bedöntés mértékén, illetve irányán – például váltott ívû kanyarokban (szlalom). Ez a manõver, azaz a kis sebességnél történõ kormányzás látszólag nem egy bonyolult feladat, de valljuk csak be, sokunknak okoz nehézséget a szûk helyeken való közlekedés, megfordulás lábletétel nélküli elegáns végrehajtása. Pedig a megfelelõ technika elsajátításával, illetve kellõ gyakorlással eljuthatunk oda, hogy a szûk utcában történõ stílusos megfordulásunkat majd lenyûgözve figyelik az elhaladó járókelõk.
Kis sebességnél való kanyarodásnál az egyik legfontosabb dolog, hogy a motor mindig elegendõ tolóerõvel rendelkezzen (azaz ha lehet, ne rángasson, ne fulladjon le), de mégse gyorsuljon fel túlságosan. Hogyan érhetjük ezt el? Természetesen vannak különbségek az egyes motortípusok között – másként viselkedik például egy sornégyes blokk, mint egy egyhengeres, vagy V-kettes hajtómû – de alapvetõen a következõkre kell figyelni! A gázmarkolat elfordításával egy olyan motorfordulatszámot állítunk be, amivel végre tudjuk hajtani a megfordulást. Jobb lábunkat finoman ráhelyezzük a hátsófék-pedálra, ugyanis lassú, kisívû kanyarodásnál a sebességünket alapvetõen a hátsó fékkel határozzuk meg. Ha a gázzal próbálnánk meg ezt tenni, akkor vagy hirtelen és túlságosan felgyorsulnánk (megugrik a motor), vagy nagyon leesne a fordulatszám és lefulladna a gép. Az elülsõ féket szintén nem tanácsos ilyen esetben használni, mert míg a hátsó fék kanyarban némileg stabilizál, addig az elülsõ fék szûk ívû kanyaroknál a mellsõ kerék bebicsaklását idézi elõ. Ha állandó gázállásnál, hátsó fék használatával sem tudjuk megoldani a dolgot, akkor a kuplung óvatos csúsztatásával segíthetünk. Tehát a lényeg a gáz-hátsófék-kuplung összhangjának megteremtése. Ezt, azaz a szûk helyen való megfordulást is érdemes idõnként gyakorolni, természetesen balra és jobbra fordulva is! Ne lepõdj meg, ha az egyik irányba jobban megy, mint a másikba, ez természetes!
Kanyarodás nagyobb sebességnél
Nagyobb (
Bolygónkat szintén a tengely körüli forgása
(1fordulat/nap, azaz mintegy
Motorunk igyekszik tehát magától mindig egyenesen haladni, és ez tulajdonképpen jó, mert így csak megálláskor kell letenni a lábunkat, a többit megoldja a fizika. :-) Igen ám, de mivel tudjuk letéríteni errõl a stabil egyenes pályáról a jármûvet? Gondolkodtunk-e már azon, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk, miközben lazán döntögetjük a vasat egyik kanyarból a másikba?
Nos, a motor két tényezõ miatt fordul el. Az egyik az egyensúlyi állapot megváltozása. Ha súlypontunkat valamelyik irányba áthelyezzük – magyarul valamerre megdöntjük felsõtestünket – a motor abba az irányba fog kanyarodni. Ezt elõidézhetjük úgy is, hogy a kívánt irányba esõ ülõcsontunkat, illetve lábtartót jobban megterheljük.
A másik ok, amiért a motor kanyarodik: az ellenkormányzás! Bármennyire is furcsának tûnhet elsõ hallásra, de a motorkerékpár „utazósebességnél” nem arra fordul, amerre a kormányt fordítjuk, hanem éppen ellenkezõleg. Azaz ha valamelyik oldali kormányvéget finoman(!) eltoljuk magunktól, a motor abba az irányba fog kanyarodni, ahol a tolóerõt kifejtjük! Persze ez a valóságban csupán néhány foknyi elfordulást jelent, még igen éles kanyarokban sem több 4-5 foknál! Az ellenkormányzásnál hangsúlyosan a kanyarodás irányába esõ kormányvég eltolásáról és nem a másik oldal behúzásáról beszélünk. Ennek oka kettõs. Egyfelõl az emberi anatómia miatt karunkkal a tolóirányú mozgásokat jobban és finomabban tudjuk kontrollálni, mint a befelé irányuló húzó mozdulatokat. Másfelõl a tolással – mivel részben felülrõl hat – lefelé nyomjuk a motor elejét, míg ha húznánk, akkor némileg emelnénk rajta. Ez ugyan lehet, hogy igen kis erõhatás a motor tömegéhez viszonyítva, de elõfordulhat, hogy ezen a pici erõn múlik egy elsokallt kanyar abszolválása…
A fenti két tényezõ a gyakorlatban legtöbbször egymást kiegészítve idézi elõ a kanyarodást, azaz mind a súlypontáthelyezés, mind az ellenkormányzás hozzájárul ahhoz, hogy kanyarokban jármûvünket irányítani tudjuk. Feltétlenül érdemes azonban ezeket is tudatosan gyakorolni, megnézni, hogyan reagál motorkerékpárunk, ha csak súlypontáthelyezéssel, vagy csak ellenkormányzással akarjuk vezetni. Az ellenkormányzás gyakorlása azért is nagyon fontos, mert tudatos, készségszintû alkalmazásával elkerülhetõ az, hogy vészhelyzetben görcsösen, helytelen ösztönünknek engedve a kormány kívánt kanyarodási irányba való elfordításával próbáljunk korrigálni.
A kanyarodási stílusok
Háromféle kanyarodási stílust különböztetünk meg.
Közúti motorozásnál az elsõ két stílus használatos, illetve ajánlott, mert ezeknél tudjuk kellõen átlátni a helyzetünket. Személy szerint azon a véleményen vagyok, hogyha valaki közúton a „hanging off” technika használatára kényszerül, akkor már ön- és közveszélyes módon motorozik. Tanácsolom, hogy a sportos vágtákhoz keressük fel valamelyik lakóhelyünk közelében lévõ zárt pálya nyílt napját.
Folyt. köv.!