Ebben és az ezt követõ néhány blogbejegyzésemben vezetéstechnikai témákkal szeretnék foglalkozni! Azért tartom nagyon fontosnak, hogy a biztonságos motorozáshoz elengedhetetlenül szükséges vezetéstechnikai ismeretekrõl írjak, mert mind saját tapasztalataim, mind a szûkebb-tágabb motoros-környezetemben tapasztaltak alátámasztják ennek fontosságát.
Hangsúlyozom, hogy nem vagyok „profi” motoros, nincs róla semmiféle papírom, hogy „osszam az észt”. Pusztán az elmúlt évek alatt megtett kilométerek során felgyûlt tapasztalataimat, a témában olvasottakat, illetve a vezetéstechnikai tréningen tanultakat szeretném veletek megosztani. Személyes tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy nagyon sokat tehet hozzá motoros tudásunkhoz az is, ha hallunk, olvasunk egy-egy témáról, amit aztán önszorgalomból a gyakorlatban is elkezdünk alkalmazni, illetve a mindennapi gurulások során tudatosan figyelünk magunkra, motorozásunkra – az olvasottak alapján. Természetesen a képzett oktatók vezetésével tartott tréningeket semmi sem pótolhatja, de errõl késõbb…
Elõször néhány olyan alapvetõ dologról szeretnék írni, amik meghatározóak kellenek, hogy legyenek „motoros életünkben”.
Motorozzunk tudatosan!
Mit is jelent ez? Talán úgy tudnám kifejezni, hogy ne a körülmények irányítsanak minket, hanem mi kontrolláljuk folyamatosan a történéseket. Lefordítva a mindennapokra: ne az út- és idõjárási viszonyok, motorunk fizikai tulajdonságai, vagy egyéb külsõ körülmények határozzák meg, hogy mi történik velünk a nyeregben – merre és hogyan haladunk – hanem tudatosan és folyamatosan ellenõrzésünk alatt tartva a történéseket, mi határozzuk meg az események menetét. Ha nagyon tudományos szeretnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy ne „reaktívak” legyünk, azaz ne csak pusztán reagáljunk a dolgokra, hanem legyünk „proaktívak”, azaz döntõen mi befolyásoljuk a dolgok menetét. Ez azt hiszem, az Élet nagy egészére is igaz, de a motorozás során különösen egészséges hozzáállás.
A fenti – optimális – állapot eléréséhez azonban minden körülmények között tudnunk kell, hogy adott körülmények között mi és miért történik a motorral! Ehhez azonban az szükséges, hogy megtapasztaljuk, egy adott szituációban mi fog történni. Hogyan reagál a motorkerékpár, illetve hogyan reagál a motoros – azaz én? Átlagos, mindennapi helyzetekben ezzel általában nincs is sok gond (vagy lehet, hogy ilyenkor sem vagyunk a helyzet magaslatán?), de egy rendkívüli vészhelyzetre mindenképpen tudatosan, gyakorolva kell felkészülnünk. Forgalommentes, nyílegyenes útszakaszon, kellemes nyári napsütésben komótosan haladni általában nem okoz különösebb gondot az embernek. De mi történik, ha hirtelen egy váratlan vészhelyzetben találjuk magunkat? Mi történik például, ha az elõzõleg ábrázolt helyzetben egyszer csak váratlanul, takarásból kihajt elénk egy teherautó. Pánikszerûen belekapunk a fékbe (és esünk egy nagyot), vagy köszönhetõen a tudatos felkészülésünknek hatékonyan és biztonságosan fékezünk és elkerüljük az ütközést?
Most már talán érthetõ, mit jelent a kifejezés: „tudatos motorozás”?
Legyünk tisztában azzal, hogy mikor, mi és miért történik a motoron!
Ismerjük meg motorkerékpárunk fizikai, menetdinamikai tulajdonságait!
Saját képességeinket gyakorlással javítsuk, az ösztönösen végrehajtott helytelen reakcióinkat ismételt tréningezéssel alakítsuk tudatos, az adott vészhelyzetnek megfelelõ viselkedésformákká!
Ha megengeditek, hogy egy példát hozzak fel a lovaglás területérõl (mivel magam több, mint két évtizeden keresztül versenyszerûen lovagoltam)! Ha egy kezdõ, gyakorlatlan lovas alatt a ló megugrik, akkor erre a reakció (ösztönösen) mindig az, hogy a lovas összehúzza magát, elõredõl, lábait felhúzza – és általában talajt fog. A megfelelõ viselkedés ebben a helyzetben az, hogy továbbra is egyenesen ülünk, esetleg hátradõlve (!), úgymond „beleülve” a ló hátába, lábszárunkat továbbra is mélyen leeresztve „üljük ki” a ló játékos vagy rosszindulatú viselkedésébõl adódó megugrását, bakolását. Ezt persze csak sok gyakorlással, tudatosan tudjuk végrehajtani. Ha valaki szeretné látni, amit leírtam, nézzen meg egy rodeoközvetítést a tévében!
Oda nézz, ahová menni akarsz!
Ez elsõre lehet, hogy nagyon banálisan hangzik, de sok balesetnek az oka, hogy a motor tényleg oda megy, ahová nézünk. Ha a kikerülendõ akadályt nézzük – szinte biztosan nekimegyünk. Ha kanyarodás közben az útpadkát, vagy az árokban tenyészõ pázsitfû fajokat nézzük – valószínûleg nem fogjuk tudni bevenni a kanyart és kisodródunk. Tekintetünket tehát meg kell tanulnunk tudatosan oda fókuszálni, ahová valóban haladni akarunk. Kikerülési manõver esetén a kikerülés irányába, illetve nyomvonalára, kanyarodás esetében pedig folyamatosan arra az ívre, ahol szeretnénk, hogy motorunk kerekei fussanak! Természetesen perifériás látómezõnkben észlelnünk kell azt, amit ki akarunk kerülni, illetve a kanyart behatároló tényezõket, de tekintetünk középpontjában (azaz fókuszában) mindig a kívánt haladási iránynak kell lennie! Ezt is lehet – és kell is – gyakorolni!
A biztonság összetevõi
Gyorsan tekintsük át, mik azok a tényezõk, amik motorozás közbeni biztonságunkat befolyásolják!
Elõször is talán maga a „hardver”, azaz a motorkerékpár.
A jármû felépítése, típusa – ebbõl adódóan menetdinamikai tulajdonságai – meghatározhatják annak viselkedését bizonyos közlekedési helyzetekben. Hogy egy banális példát hozzak: egy sportmotorral nyilvánvalóan nagyobb kanyarsebességet tudok biztonságosan produkálni, mint egy cruiserrel, sõt, elméletileg rövidebb fékúton is tudok vele megállni. Ezeknek a tulajdonságoknak a tudatában kell megválasztanunk jármûvünk sebességét!
Szintén alapvetõen határozza meg a motorozás biztonságosságát a járgány mûszaki állapota. A jól mûködõ fékberendezés fontosságához talán nem kell sok szót fûznöm, ez annyira közhely. A rendszeres szervizeltetés, illetve a tulajdonos által végzett rendszeres ellenõrzés – például a fékbetétek kopottságának megtekintése – nagyon fontos ebbõl a szempontból.
Ugyancsak alapvetõ fontosságú a gumiabroncsok állapota. Motorkerékpárunk és az útburkolat közötti kapcsolatot mindössze az a két tenyérnyi felület biztosítja, aminek egyik összetevõjét módunkban áll optimalizálni. Magyarul: az útburkolat minõségét nem mi választjuk meg (sajnos), az olyan – amilyen, viszont a gumiabroncs jó állapotáért mi vagyunk a felelõsek! Igyekezzünk mindig jó minõségû, motorkerékpárunkhoz leginkább illõ gumiabroncsot választani – ha kell, ehhez kérjük ki hozzáértõ motoros társaink, vagy tapasztalt szakember tanácsát. Lehetõség szerint elõre és hátra azonos gyártmányú, és ha van, azonos típusú gumiabroncsot válasszunk, csak ebben az esetben tudja a futómû az optimális viselkedését produkálni. A gumiabroncsok oldalán feltüntetett kopásjelzõ indikátorok (TWI) által jelzett kopásjelzõ dudorok a mintaárkokban azt jelzik, hogy a gumiabroncs elérte kopottságának azt a szintjét, amikor cserélni illendõ. Nagyon fontos a megfelelõ guminyomás beállítása is. Néhány tized bar nyomáskülönbség már jelentõsen befolyásolhatja a motor viselkedését – hátrányosan. A helyes légnyomásértékek minden motorkerékpár üzemeltetõi kézikönyvében megtalálhatóak, illetve legtöbb esetben egy kis matricán a hátsó lengõkaron is olvashatóak. A minapi vezetéstechnikai tréningen hallottam az oktatótól: „Ha két hetente ellenõrzöd a guminyomást, akkor sem vagy elég óvatos.” A benzinkutaknál lévõ kompresszorok légnyomásmérõi a legtöbb esetben csalnak – néha akár egy bar értéket is! – ezért nem rossz befektetés egy saját kis kézi légnyomásmérõt vásárolni, ilyet például:
Rendszeresen ellenõrizzük a világító- és jelzõberendezéseket is (leánykori nevükön: lámpák és indexek)! „Látni és látszani!” – szól a mindenki által ismert szlogen. Motorkerékpár esetében ennek kiemelt fontosságot ad az a tény, hogy szembõl, illetve hátulról nézve a jármû kis felülete miatt a többi közlekedõ egyébként is nehezebben veszi észre (ha egyáltalán…).
Másik fontos biztonsági tényezõ a motoros úgyis, mint biker!
Az elszenvedett balesetek több mint 80%-ában valamilyen vezetõi hiba az ok! Ez lehet figyelmetlenség, gondatlanság, vagy rutintalanság – a lényeg az, hogy biztonságunk leginkább a „saját kezünkben” van!
Képességeinket – mint ahogy már utaltam rá – rendszeres és tudatos edzéssel, gyakorlással javíthatjuk, sõt, kell is, hogy javítsuk! Ez – véleményem szerint – fizikai képességeinkre is vonatkozik, azaz testünk karbantartásával annak megfelelõ mûködõképességérõl is gondoskodunk – nem utolsó sorban közérzetünk is kellemesebb lesz!
Elnézést a közhelyért, talán felesleges is elmondani, hogy alkoholos (drogos, gyógyszeres) befolyásoltság alatt motort vezetni nem csak hogy felelõtlenség, hanem tilos is. Másnap is necces lehet… De jobban kell figyelnünk akkor is, ha egyéb tényezõk – például fáradtság, frontérzékenység – befolyásolják hátrányosan fizikai és mentális képességeinket!
A motoros kültakarója a megfelelõ motoros ruházat. Esetleges baleset esetén ez az, ami megvédhet minket a káros fizikai behatásoktól. Egy kiszakadt bõrruha, vagy elkopott térdvédõ pótolható, egy törött izület nem, vagy csak fájdalmas, hosszas gyógyulás után állítható helyre. A motoros ruházat – akár bõr, akár textil alapú – legyen kényelmes, komfortos (hideg, meleg, szél, esõ), méretpontos, a megfelelõ helyeken lévõ protektorok (térd, csípõ, könyök, váll, hát) ne mozduljanak el a helyükrõl (legyenek beállíthatóak). Az esõruha ugyan „csak” a víztõl és a hidegtõl véd, mégis fontos, hisz ronggyá ázva, hidegtõl vacogva olyan mértékben romolhatnak vezetési képességeink, hogy az komolyan veszélyeztetheti biztonságunkat. A megfelelõ méretû bukósisak nem fordul el a fejünkön, csatja lötyögés nélkül fekszik fel állunkra. A jó minõségû motoros kesztyû egyik legfinomabb mechanikus mûszerünket, a csodálatos dolgok alkotására képes emberi kezet védi. A megfelelõ lábbeli is megér egy jó beruházást. Persze, mint cruisertulajdonos, el kell, áruljam, bizonyos területeken teszek engedményeket a stílus javára („Vanitatum vanitas”), bár ezt talán kompenzálja megfontoltabb, biztonságcentrikus vezetési stílusom! :-)
Harmadsorban említsük meg a biztonsági tényezõk között a környezetei viszonyokat, külsõ körülményeket is!
Az idõjárási viszonyok nem csak az útviszonyokat befolyásolhatják kedvezõtlenül, hanem pszichés állapotunkon keresztül vezetési képességeinket is. Esõben nem csak az út vizes és csúszós például, hanem jobban is fáradunk – pláne, ha „beázik” a ruhánk.
Korlátozott látási viszonyok között (köd, esõ, sötétedés) már csak azért is vezessünk óvatosabban, mert nem csak mi nem látunk olyan jól, hanem minket sem lehet látni megfelelõen.
Közútjaink hagynak némi kívánnivalót maguk után, irigylésre méltó nyugati szomszédainkhoz képest sajnos néhol kimondottan életveszélyes az útburkolatok minõsége. Ezen változtatni sajnos nem nagyon tudunk, jobb és bölcsebb, ha alkalmazkodunk hozzá!
Véleményem szerint egyébként a legveszedelmesebb külsõ körülményt gyakran a többi közlekedõ jelenti. Szinte nincs olyan motoron töltött napom, amikor ne kerülnék többé-kevésbé kritikus helyzetbe valamely „figyelmetlen” autós miatt. Természetesen nem akarok csatlakozni az autósokat zsigerbõl szidók kórusához, már csak azért sem, mert magam is vagyok autós is. Tapasztalataim szerint az utóbbi években hazánkban javult az autósok és motorosok közötti viszony – aminek további javulásában egyébként mi, motorosok tehetünk a legtöbbet! – de tény, hogy még mindig sok olyan ember vezet jármûvet, akinek legfeljebb kerámiaszakkört szabadna vezetnie, vagy még azt sem. Egyébként ezekrõl a dolgokról (útviszonyok, többi közlekedõ, stb.) egy késõbbi részben még szeretnék kicsit bõvebben írni!
Folyt. köv.!