2015. január 1. A 10 órai induláskor is még csak mínusz 4 fokot mutatott a köztéren elhelyezett kijelző. Hagytam időt az Oktogonhoz érkezésre, ne keljen sietnem, egyszer a hideg, csúszós út miatt, egyszer pedig, mert a léghűtés egyik lényege, minél gyorsabban megyünk annál jobban hűt.
Az Oktogonon furcsán nézték az emberek, amint ebben a hidegben egy motor állt meg a járdán. Nemsokára már kettő is állt. Sajnos tovább nem gyarapodott a létszám, így a 11 órás meghirdetett indulási időpont elteltével elkezdtük készülődésünket Jéhuval az útra. Közös ima következett a járdán (a furcsa kis duó még furcsábbá vált a járókelők részére). Majd öltözködés közben egy enyhén alkoholos leheletű, kezében még mindig sört tartó kicsit hajléktalanra emlékeztető középkorú ember elegyedett beszélgetésbe Jéhuval, ha jól értettem a hideg volt a téma. Majd utunkra engedett, Boldog Új Évet kívánva elköszönésül. Jéhu automatikusan válaszolt rá, hogy az Úr Áldjon. Hősünk ekkor visszafordult és ezt mondta „Nekem ne kívánj ilyen isteneset!”
Szóval elindultunk, ketten, Andrássy út, M3 kivezető, M0, a Megyeri, majd az összes többi híd, Budáról Pestre, majd vissza. A nyugodt tempóban lehetett gyönyörködni a hideg, de így is gyönyörű városban. A forgalom gyenge volt, az emberek akkor kezdtek ébredezni az átmulatott éjszaka után.
Azért jól esett utunk végén a Rákóczi híd pesti lábánál lévő szokott benzinkút kávézójában melegedni, és beszélgetni egy csésze forró tea mellett.
A szolgálatunk is ilyen, mint az Újévi motorozás. Nem csak akkor megyünk, amikor nagyon jól esik, amikor minden egybevág.
Igazából mindig kell menni…
Ha a feltételek nem egészen adottak és nehezünkre esik kimozdulni a megszokott, biztonságos, jó kis kuckónkból, és a „hidegséget” választani.
Hiszen Isten is leküldte fiát, e hidegséggel teli világba. „… az embernek fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon…” (Máté 20,28)
És talán egyszer nem néznek majd furcsán két motorosra az Oktogonon akik imádkoznak, és nem kéri ki senki magának az „istenes” elköszönést.
Végül elfogyasztottuk jutalmunkat – a hideg miatt rövidre sikerült motorozásunk után – a jó forró teánkat. Majd elköszöntünk.
AZ ÚR ÁLDJON!
(ErdősG)