Hírek

„Jézus, szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta az apostoloknak, hogy õ él. Amikor negyven napon át megjelent elõttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: ’Ne távozzatok el Jeruzsálembõl, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyrõl hallottátok tõlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.’ Õk megkérdezték tõle: ’Uram, nem ebben az idõben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?’ Így válaszolt: ’Nem a ti dolgotok, hogy olyan idõkrõl és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erõt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sõt egészen a föld végsõ határáig.’ Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: ’Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tõletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok õt felmenni a mennybe.’ Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyérõl, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felsõ szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel.” (Apostolok Cselekedetei 1:2-14)