Hírek

Már szinte hagyománnyá vált, hogy a Börzsöny egy kis hegyekkel ölelt falvában, Kemencén töltsünk nyár elején egy hétvégét. Íme néhány részlet az egyik résztvevõ tollából, melyet 2007-ben a Motorostúra honlapjára írt: "A Magyar Keresztény Motoros Közösség május elsõ hétvégéjén tartotta találkozóját Kemencén... Természetesen a helyszínre vezetõ út mindenkinek másképp zajlott, különösen az ország távolabbi pontjairól érkezõknek. Sanyi nem sokkal szegedi indulása után egy defekttel indított. De egy hosszabb út motoron - mint tudjuk - szép élményekkel gazdagít, példa erre Kornél és felesége, Anna útja, akik Bodrogról indultak (õk szombaton jöttek) egy Moto Guzzi Californiával és egy Yamaha Zeal nyergében. Kora reggel a napfelkelte kísérte útjukat, majd 5 óra motorozás után érkeztek meg. Errõl az jut eszembe, hogy mikor gurul alattam a gép, és érzem ahogy a felbukkanó Nap ereje kezdi felmelegíteni a reggeli hûvösséget, olyankor mindig azt gondolom, Isten éppen rám mosolyog. Ilyenkor én is elmosolyodok a sisak alatt. Szálláshelyünk az ifjúsági tábor faházaiban volt, csodálatos környezetben, az oldalt csörgedezõ hegyi patak pedig nem csak még hangulatosabbá tette az idillt, hanem tökéletesen megfelelt a már elõre beszerzett szõlõnedû behûtésére is. Szombaton házigazdánk, Szilárd sporijának dübörgése volt az ébresztõ, mentségére szolgáljon, hogy a vendégek reggeli étvágyának enyhítésé céljából indult korán a településre. Reggeli után a létszám tovább bõvült, majd elindultunk egy kisebb túrára, mely keresztül gyönyörû helyeken vezetett keresztül, és szép látnivalókban bõvelkedett. Utunk végcélja az ipolytölgyesi mozgássérültek otthona volt. Az utat még egy elkószált kutya meglelése és pártfogása tetté színesebbé, ennek feladatát Noémi igen szívesen látta el. Az otthon lakói nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket és mikor Csaba a BMW nyergében elvitte az elsõ vállalkozót egy körre, õszintén együtt örültek. Aztán jöttek a többiek, és az újabb körök a motorok nyergeiben. Borzasztóan élvezték, de ki nem? Akit ez egyszer megérint és kicsit is fogékony, sosem szabadul. Az intézet lakóinak mondhatni egy életre szóló élményt okoztunk. A súlyos mozgássérültek, akiket felültettünk a mocikra, még soha nem éltek át ilyesmit...õk nagyon ritkán léteznek tolókocsi nélkül, még ha pár percre is, de megszabadultak börtönükbõl. Kaphatnak nagyobb ajándékot? Szilárd bátyja, Laci elmondása szerint - ki feleségével, Katival dolgozik az intézetben - máris arról beszélnek a gyerekek, hogy mikor találkoznak ismét motorosokkal... Maradandó és nagy élményt jelentett számunkra is az ott eltöltött idõ. Kornél, aki már sokszor találkozott halmozottan sérült emberekkel, mondta, hogy ez valahogy más volt. Öröm sugárzott az arcukról. Felesége, Anna szintén úgy készült, hogy tudta, oda megyünk, és szeretetet közvetítsen feléjük. Viszont nekik ezt sokkal jobban sikerült megvalósítaniuk. Motorozás végeztével meghallgattuk azokat a dalokat, amikkel csak nekünk készültek már egy hete. Amikor elénekelték ezt a két dalt, hála fogalmazódott meg szívünkben Teremtõnk felé Laciért és Katiért, kik õket segítik. A találkozás rádöbbent, hogy mennyire természetesnek vesszük az egészségünket. Ez ilyenkor felértékelõdik bennünk, és igazán hálát adhatunk ezért Istennek. Zoli itt fogalmazta meg, amit elõzõ nap éreztünk: a gyerekek látogatása, a szeretetben való szolgálat nekünk nagyobb élmény volt talán, mint nekik... Õszinte hálával köszönöm Urunknak ezt a csodálatos hétvégét, amivel megajándékozott minket!" Suzuki DR BIG (Okta)