Hírek

Majdnem 20 év után, 2011. március elsején, újrakezdtem a "szakácskodást". Április közepén megkértek, hogy adjam le a nyári szabadságigényemet. Több mint 30 nap szabim van, ebbõl csak hármat akartam fixálni: augusztus 17-19-ét, utána 20-a fizetett ünnepnap, 21-e pedig munkaszüneti nap. Akkor még nem tudtam, hogy ez a néhány nap életem fontos részévé válik. Sok minden megnehezítette az idei motoros szolgálatomat, de mindenért kárpótolt, hogy Isten jelenlétét a legnehezebb pillanatokban is érezhettem. Sokszor bibliai Igerészek jutottak eszembe, néha csak egy-egy szó. Türelem, kegyelem, hûség, békesség, gondviselés, áldás. Naponta kaptam feladatot, és ezzel együtt biztatást is az Úrtól. Jó volt tudni, hogy emberileg nem úgy látszik, mégis a legjobb úton járok. Aztán, ahogy a motoros bevetésekre is sor kerülhetett, enyhült a feszültség, javult a közérzetem. Kezdtem tervezgetni a balatoni nyaralást, próbáltam félretenni üzemanyagra, szállásra, kajára. A "Patás" belerondított! Mindig jött valami nemvárt, ami elvitte a félretett pénzt. Ha egy kicsit elszontyolodtam, a feleségem segített, helyes irányba tekinteni. Egymás után, minden fogásból sikerült szabadulni! Minden felállított fal leomlott! Már csak néhány nap volt hátra az utazásig, mikor egy hang így szólt: MOST! Én meg, mi van most? Most megerõsítheted a szövetségem, most bizonyságot tehetsz rólam, most jött el az ideje a bemerítésednek! Felébredtem. Békesség és nyugalom árasztott el. Biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz, és nem gördülhet elénk több akadály. Írtam egy levelet Fodor Janinak, hogy vállalja el a bemerítésemet a balatonlellei motoros találkozónkon. Örömmel vállalta, "lenyomott a víz alá". 2011. 08. 20. piros betûs ünnepnap! (Minden évben tûzijátékkal fogom ünnepelni.) Ennek a nyaralásnak azonban nem "csak" ennyi volt csúcspontja, hanem minden nap, minden óra tele volt meglepetéssel. Csodálatos élmény volt együtt lenni a motoros tesókkal, a családtagjaikkal, a saját családommal. Az ÚR jelenlétében voltunk mindannyian, fürödtünk a kegyelemben! Kegyelem, hogy el tudtunk menni, kegyelem, hogy semmi baj nem történt. Kegyelem, hogy egymás értékeit megismerhettük és a gyermekeink is építették a közösségünket. El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok ezért a pár napért a szervezõknek, a résztvevõknek, a szolgálatot végzõknek, a jelenlévõknek, de leginkább a FÕRENDEZÕNEK! Áldott az Õ neve örökké! ÜDV, Szikszay Gyula