Jéhu

Csatlakozott:
2008-12-06 20:23:35

Alelnök

Hozzászólások:
1887

2015-01-23 20:50:32

Jéhu válasza Csabika üzenetére

Csabika üzente 2015-01-22 13:04:00

Egy történet apámról!

Édesapám nem hívő. Régen nagyon sokat ivott, szinte alkoholista volt. Sokat imádkoztunk érte hogy megszabaduljon az alkoholtól. Sok-sok többéves kitartó ima meghallgatatott! Már vagy tizenöt éve nem iszik! Csak alkoholmentes sört, de azt is ritkán. Közben nagy dohányos volt, napi kettő doboz cigit simán elfüstölt. Kb. 7-8 éve derült ki, hogy van egy kezdődő érszűkülete. Utána nem sokkal volt is egy műtét, orvosok a dohányzás abbahagyását mondták. Apám sajnos nem hagyta abba! Hiába mondtuk,könyörögtünk hogy ne tegye,de semmi. Mikor elment nyugdíjba, itthon már nyomon követtük, de sutyiba mindig elszívott egyet. Ja és nagyon sokat köhögött. Tavaly tavasszal derült ki a ct-n hogy van a tüdején egy öt cm-es daganat! Beutalták Farkasgyepűre ott kezelték, majd a daganat lecsökkent 3,5 cm-re. Sajnos nem műthető. Jól is volt, csak a lába fájt neki nagyon, doki azt mondta, hogy a kemo mellékhatása. Novembere már szinte elviselhetetlen volt a fájdalom. Édesanyám vitte mindenhova de nem csináltak semmit, mindig haza zavarták. Egy hónapos szenvedés után egyik szombat este mentőt kellett hívni, mert a lábfeje teljesen el volt színeződve, feketedve. A mentőorvos egyből bevitte, de sajnos rossz hírt közölt mert mondta hogy ebből amputálás lesz, és örüljünk hogy eddig nem kapott trombózist! Előtte mindig apám agyánál imádkoztunk hogy csökkenjen a fájdalom. A kórházba édesanyámmal akarták aláíratni a beleegyező nyilatkozatot az amputációhoz, de ő ezt nem tudta megtenni. Apám már nem nagyon volt magánál a fájdalomtól, de végül ö mondta hogy vágják csak szűnjön meg a fájdalom és így végül apám aláírta a beleegyezőt. Édesanyám kérdezte mikor lesz a műtét, mondták hogy most balesetes van bent majd ha végeztek, akkor utána jön apám. Ekkor már hajnali kettő volt. Anyám és öcsém hazajöttek majd közölték a szomorú hírt. Doki mondta hogy ez a fájdalom nagyobb a szülési fájdalomnál. Kezdtünk beletörődni talán akkor jobb lesz így. Mondtuk hogy még imádkozzunk így mindenki leborulva Édesanyám, öcsém, Dóri és én, apám agyánál imádkoztunk segítségért,csodáért. Majd lefeküdtünk. Édesanyám reggel ment be a kórházba és apám lába még meg volt! A fekete szín eltűnt! Itt történt a nagy csoda! Édesapám lába a mai napig megvan!!! Nővérek nem értették mi történt! Majd mondtuk hogy az ima ereje! Apám azóta kedvesebb eljön a gyülekezetbe még ott a kórházi ágyon elmondta anyámnak a bűnösök imáját. Minden este édesanyám olvas neki a Bibliából és hallgatja! Régen hallani sem akart róla. Az Úr mindenkit meg tud változtatni és gyógyítani! Ma is tesz csodát! Vannak gondok bajok, de nem arra tekintünk, Isten kegyelme minden nap új erőt ad! Nincs szomorú napunk boldogan élünk! Az Úr velünk Ő a mi támaszunk! Ezt szerettem volna veletek megosztani. Jó az ÚR!

Üdv:csabika

Köszi, hogy megosztottad velünk!

Szent

Csatlakozott:
2008-02-05 08:32:49

Pártoló tag

Hozzászólások:
1912

2015-01-23 05:24:43

Szent válasza Csabika üzenetére

Csabika üzente 2015-01-22 13:04:00

Egy történet apámról!

Édesapám nem hívő. Régen nagyon sokat ivott, szinte alkoholista volt. Sokat imádkoztunk érte hogy megszabaduljon az alkoholtól. Sok-sok többéves kitartó ima meghallgatatott! Már vagy tizenöt éve nem iszik! Csak alkoholmentes sört, de azt is ritkán. Közben nagy dohányos volt, napi kettő doboz cigit simán elfüstölt. Kb. 7-8 éve derült ki, hogy van egy kezdődő érszűkülete. Utána nem sokkal volt is egy műtét, orvosok a dohányzás abbahagyását mondták. Apám sajnos nem hagyta abba! Hiába mondtuk,könyörögtünk hogy ne tegye,de semmi. Mikor elment nyugdíjba, itthon már nyomon követtük, de sutyiba mindig elszívott egyet. Ja és nagyon sokat köhögött. Tavaly tavasszal derült ki a ct-n hogy van a tüdején egy öt cm-es daganat! Beutalták Farkasgyepűre ott kezelték, majd a daganat lecsökkent 3,5 cm-re. Sajnos nem műthető. Jól is volt, csak a lába fájt neki nagyon, doki azt mondta, hogy a kemo mellékhatása. Novembere már szinte elviselhetetlen volt a fájdalom. Édesanyám vitte mindenhova de nem csináltak semmit, mindig haza zavarták. Egy hónapos szenvedés után egyik szombat este mentőt kellett hívni, mert a lábfeje teljesen el volt színeződve, feketedve. A mentőorvos egyből bevitte, de sajnos rossz hírt közölt mert mondta hogy ebből amputálás lesz, és örüljünk hogy eddig nem kapott trombózist! Előtte mindig apám agyánál imádkoztunk hogy csökkenjen a fájdalom. A kórházba édesanyámmal akarták aláíratni a beleegyező nyilatkozatot az amputációhoz, de ő ezt nem tudta megtenni. Apám már nem nagyon volt magánál a fájdalomtól, de végül ö mondta hogy vágják csak szűnjön meg a fájdalom és így végül apám aláírta a beleegyezőt. Édesanyám kérdezte mikor lesz a műtét, mondták hogy most balesetes van bent majd ha végeztek, akkor utána jön apám. Ekkor már hajnali kettő volt. Anyám és öcsém hazajöttek majd közölték a szomorú hírt. Doki mondta hogy ez a fájdalom nagyobb a szülési fájdalomnál. Kezdtünk beletörődni talán akkor jobb lesz így. Mondtuk hogy még imádkozzunk így mindenki leborulva Édesanyám, öcsém, Dóri és én, apám agyánál imádkoztunk segítségért,csodáért. Majd lefeküdtünk. Édesanyám reggel ment be a kórházba és apám lába még meg volt! A fekete szín eltűnt! Itt történt a nagy csoda! Édesapám lába a mai napig megvan!!! Nővérek nem értették mi történt! Majd mondtuk hogy az ima ereje! Apám azóta kedvesebb eljön a gyülekezetbe még ott a kórházi ágyon elmondta anyámnak a bűnösök imáját. Minden este édesanyám olvas neki a Bibliából és hallgatja! Régen hallani sem akart róla. Az Úr mindenkit meg tud változtatni és gyógyítani! Ma is tesz csodát! Vannak gondok bajok, de nem arra tekintünk, Isten kegyelme minden nap új erőt ad! Nincs szomorú napunk boldogan élünk! Az Úr velünk Ő a mi támaszunk! Ezt szerettem volna veletek megosztani. Jó az ÚR!

Üdv:csabika

Én is köszönöm, hogy megosztod velünk is ezt a csodát, és bátorítasz minket!!! Apukádnak meg küldünk egy ölelést (vagy pacsit, vagy nemistudom...) Ahogy Colin barátom szokta mondani: "Áldást ezerrel"!

Kornél

Csatlakozott:
2006-08-05 12:00:33

Elnök, Pásztor

Hozzászólások:
2490

2015-01-22 18:11:56

Kornél válasza Csabika üzenetére

Csabika üzente 2015-01-22 13:04:00

Egy történet apámról!

Édesapám nem hívő. Régen nagyon sokat ivott, szinte alkoholista volt. Sokat imádkoztunk érte hogy megszabaduljon az alkoholtól. Sok-sok többéves kitartó ima meghallgatatott! Már vagy tizenöt éve nem iszik! Csak alkoholmentes sört, de azt is ritkán. Közben nagy dohányos volt, napi kettő doboz cigit simán elfüstölt. Kb. 7-8 éve derült ki, hogy van egy kezdődő érszűkülete. Utána nem sokkal volt is egy műtét, orvosok a dohányzás abbahagyását mondták. Apám sajnos nem hagyta abba! Hiába mondtuk,könyörögtünk hogy ne tegye,de semmi. Mikor elment nyugdíjba, itthon már nyomon követtük, de sutyiba mindig elszívott egyet. Ja és nagyon sokat köhögött. Tavaly tavasszal derült ki a ct-n hogy van a tüdején egy öt cm-es daganat! Beutalták Farkasgyepűre ott kezelték, majd a daganat lecsökkent 3,5 cm-re. Sajnos nem műthető. Jól is volt, csak a lába fájt neki nagyon, doki azt mondta, hogy a kemo mellékhatása. Novembere már szinte elviselhetetlen volt a fájdalom. Édesanyám vitte mindenhova de nem csináltak semmit, mindig haza zavarták. Egy hónapos szenvedés után egyik szombat este mentőt kellett hívni, mert a lábfeje teljesen el volt színeződve, feketedve. A mentőorvos egyből bevitte, de sajnos rossz hírt közölt mert mondta hogy ebből amputálás lesz, és örüljünk hogy eddig nem kapott trombózist! Előtte mindig apám agyánál imádkoztunk hogy csökkenjen a fájdalom. A kórházba édesanyámmal akarták aláíratni a beleegyező nyilatkozatot az amputációhoz, de ő ezt nem tudta megtenni. Apám már nem nagyon volt magánál a fájdalomtól, de végül ö mondta hogy vágják csak szűnjön meg a fájdalom és így végül apám aláírta a beleegyezőt. Édesanyám kérdezte mikor lesz a műtét, mondták hogy most balesetes van bent majd ha végeztek, akkor utána jön apám. Ekkor már hajnali kettő volt. Anyám és öcsém hazajöttek majd közölték a szomorú hírt. Doki mondta hogy ez a fájdalom nagyobb a szülési fájdalomnál. Kezdtünk beletörődni talán akkor jobb lesz így. Mondtuk hogy még imádkozzunk így mindenki leborulva Édesanyám, öcsém, Dóri és én, apám agyánál imádkoztunk segítségért,csodáért. Majd lefeküdtünk. Édesanyám reggel ment be a kórházba és apám lába még meg volt! A fekete szín eltűnt! Itt történt a nagy csoda! Édesapám lába a mai napig megvan!!! Nővérek nem értették mi történt! Majd mondtuk hogy az ima ereje! Apám azóta kedvesebb eljön a gyülekezetbe még ott a kórházi ágyon elmondta anyámnak a bűnösök imáját. Minden este édesanyám olvas neki a Bibliából és hallgatja! Régen hallani sem akart róla. Az Úr mindenkit meg tud változtatni és gyógyítani! Ma is tesz csodát! Vannak gondok bajok, de nem arra tekintünk, Isten kegyelme minden nap új erőt ad! Nincs szomorú napunk boldogan élünk! Az Úr velünk Ő a mi támaszunk! Ezt szerettem volna veletek megosztani. Jó az ÚR!

Üdv:csabika

Köszönöm Csabika, hogy megosztottad ez a bizonyságot! Bátorító!!!

Csabika

Csatlakozott:
2009-01-01 22:30:42

Örökös tag

Hozzászólások:
514

2015-01-22 13:04:00

Egy történet apámról!

Édesapám nem hívő. Régen nagyon sokat ivott, szinte alkoholista volt. Sokat imádkoztunk érte hogy megszabaduljon az alkoholtól. Sok-sok többéves kitartó ima meghallgatatott! Már vagy tizenöt éve nem iszik! Csak alkoholmentes sört, de azt is ritkán. Közben nagy dohányos volt, napi kettő doboz cigit simán elfüstölt. Kb. 7-8 éve derült ki, hogy van egy kezdődő érszűkülete. Utána nem sokkal volt is egy műtét, orvosok a dohányzás abbahagyását mondták. Apám sajnos nem hagyta abba! Hiába mondtuk,könyörögtünk hogy ne tegye,de semmi. Mikor elment nyugdíjba, itthon már nyomon követtük, de sutyiba mindig elszívott egyet. Ja és nagyon sokat köhögött. Tavaly tavasszal derült ki a ct-n hogy van a tüdején egy öt cm-es daganat! Beutalták Farkasgyepűre ott kezelték, majd a daganat lecsökkent 3,5 cm-re. Sajnos nem műthető. Jól is volt, csak a lába fájt neki nagyon, doki azt mondta, hogy a kemo mellékhatása. Novembere már szinte elviselhetetlen volt a fájdalom. Édesanyám vitte mindenhova de nem csináltak semmit, mindig haza zavarták. Egy hónapos szenvedés után egyik szombat este mentőt kellett hívni, mert a lábfeje teljesen el volt színeződve, feketedve. A mentőorvos egyből bevitte, de sajnos rossz hírt közölt mert mondta hogy ebből amputálás lesz, és örüljünk hogy eddig nem kapott trombózist! Előtte mindig apám agyánál imádkoztunk hogy csökkenjen a fájdalom. A kórházba édesanyámmal akarták aláíratni a beleegyező nyilatkozatot az amputációhoz, de ő ezt nem tudta megtenni. Apám már nem nagyon volt magánál a fájdalomtól, de végül ö mondta hogy vágják csak szűnjön meg a fájdalom és így végül apám aláírta a beleegyezőt. Édesanyám kérdezte mikor lesz a műtét, mondták hogy most balesetes van bent majd ha végeztek, akkor utána jön apám. Ekkor már hajnali kettő volt. Anyám és öcsém hazajöttek majd közölték a szomorú hírt. Doki mondta hogy ez a fájdalom nagyobb a szülési fájdalomnál. Kezdtünk beletörődni talán akkor jobb lesz így. Mondtuk hogy még imádkozzunk így mindenki leborulva Édesanyám, öcsém, Dóri és én, apám agyánál imádkoztunk segítségért,csodáért. Majd lefeküdtünk. Édesanyám reggel ment be a kórházba és apám lába még meg volt! A fekete szín eltűnt! Itt történt a nagy csoda! Édesapám lába a mai napig megvan!!! Nővérek nem értették mi történt! Majd mondtuk hogy az ima ereje! Apám azóta kedvesebb eljön a gyülekezetbe még ott a kórházi ágyon elmondta anyámnak a bűnösök imáját. Minden este édesanyám olvas neki a Bibliából és hallgatja! Régen hallani sem akart róla. Az Úr mindenkit meg tud változtatni és gyógyítani! Ma is tesz csodát! Vannak gondok bajok, de nem arra tekintünk, Isten kegyelme minden nap új erőt ad! Nincs szomorú napunk boldogan élünk! Az Úr velünk Ő a mi támaszunk! Ezt szerettem volna veletek megosztani. Jó az ÚR!

Üdv:csabika

HEP

Csatlakozott:
2011-06-07 15:35:51

Tag

Hozzászólások:
240

2014-12-23 13:11:47

1. Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
  2. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
  3. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
  4. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
  5. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
  6. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.   Zsolt. 1.rész

ahogy ezeket a sorokat olvastam, elgondolkodtam az Úr tudja dolgainkat.

Forester

Csatlakozott:
2012-01-04 08:06:23

Hozzászólások:
157

2014-12-16 19:14:26

Forester válasza Jéhu üzenetére

Hát nagyon kell nekünk ez, Rózsa és Jéhu!

Csabika

Csatlakozott:
2009-01-01 22:30:42

Örökös tag

Hozzászólások:
514

2014-12-15 23:50:54

Csabika válasza Jéhu üzenetére

Nagyon szép! Akkor nagyon figyeltek rád! Hála az Úr Jézusnak! Ha nem is jön visszajelzés az Úrért végzett munka mindig eredményes, persze igy azért bátorítóbb. Isten áldjon Gyulám! -jó szolgáló vagy!

Jéhu

Csatlakozott:
2008-12-06 20:23:35

Alelnök

Hozzászólások:
1887

2014-12-15 19:24:06

Benzinkúti történet.

Rendszerint az Orczy téren tankolok a piros kútnál. Szombaton úgy gondoltam, hogy a kék-zöld kúton tankolok a Fiumei úton. Fizetés után kaptam egy matricát, meg gyüjtőfüzetet, blokkot, bankkártyát, szóval tele volt a kezem. Leraktam mindent a fagyis hűtőre, hogy kényelmesen elpakolhassak mindent a pénztárcámba. Odajött egy roma srác, nézte mit csinálok és beszólt. Matrica, matrica? Kérdően néztem rá. ???? Mire ő ezt mondta. Én ismerem magát. Maga nem ismer engem, de én ismerem magát. Nem értettem miről beszél, de mire összepakoltam a cuccomat, már kiment a kocsijához. Ahogy elindultam, megszólalt egy másik férfi is a sorban állva. Én is ismerem magát. Csak néztem magam elé.???? Azt mondta,ott volt az Agapé napon mikor motoroztatták a gyerekeinket, Isten áldja magukat! Hát így váltunk el, egymásra áldást kérve. Kiléptem az ajtón és megláttam a srácot. Megkérdeztem, hogy mi volt ez odabent? Azt mondta, hogy bent volt a börtönben és emlékszik, hogy Jézusról beszéltem. Lepacsiztunk úgy válltunk el.

Nagyon boldog voltam (vagyok), mert mindig arra vágyok, hogy legyen visszajelzés, hogy az a munka amit végzek (zünk) nem felesleges időpocséklás. Így erősít bennünket a mi Urunk!

ÜDV

Jéhu

Csatlakozott:
2008-12-06 20:23:35

Alelnök

Hozzászólások:
1887

2014-12-13 21:25:53

Jéhu válasza rózsa üzenetére

rózsa üzente 2014-12-12 23:47:16

Mennyi szeretet fér egy cipős dobozba,
avagy mennyi szeretet fér el egy kisgyermek szívében?

Munkám során az advent évről-évre megterhelő, sok erőfeszítéssel járó időszak. Az első egy-két hetében gyakran eszembe jut, vajon van-e értelme a készülődéssel járó hajtásnak, a sokféle programnak. Minden évben megfogalmazódik bennem az elég – a nem vágyom másra, csak nyugalomra. Azután, ahogyan közeledik a karácsony a sok, gyerekek közt megélt csoda folytán egyre oldódik a feszültség. Egy ilyen csodának lehettem részese idén advent harmadik hetében.

Az osztályommal részt vettünk egy külső kezdeményezésű cipős doboz gyűjtésben. A szokásostól eltérő módon nem a már becsomagolt dobozokat szedtük össze, hanem technika órán mi magunk raktuk össze azokat. A gyerekek játékokat, finomságokat hoztak, én vállaltam, hogy szerzek dobozokat, a szülők pedig megvásárolták a csomagoló papírt hozzá.

Nagyon élveztük. Ezen túl, pedig újra rácsodálkozhattam arra, amit mi felnőttek hajlamosak vagyunk elfeledni, és amit azt hiszem, a gyerekek jól ismernek…

Jézus így érti ezt: „…Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” Mt. 18,3-4

Szerdai napon csomagoltunk. Csak néhány nappal előtte szóltam nekik róla. Kedden az egyik kislány mosolyogva húzott elő a táskájából annyi kincset, ami roskadásig töltött két dobozt, illetve az egyik fiúcska ijedten kapott a fejéhez, hogy az udvaron felejtette, amit hozott – ez némi keresés után elő is került. Szerdára annyi minden gyűlt, hogy a kis létszámú (12 fős) osztály kilenc dobozt rakott össze. Csütörtökön még kettőt sikerült – ehhez volt, aki áldozatkészen a saját technika dobozát ajánlotta fel, mivel fogytán voltak cipős dobozaink. Hétfőre még két dobozt ígértek…

Azon túl, hogy mindenkinek még rajzoltunk is, és egyedi díszítésű címkével láttuk el a csomagolást – ami kifejezi, hogy gondolok rád és szeretlek – valami sokkal több történt.

Az egyszerű, saját készítésű díszekkel ékesített osztály karácsonyfa alatt most áll tizenegy ajándék. Megszokott kép ekkortájt. Akár karácsonyi dekoráció is lehet – első ránézésre. Külső szemlélőnek talán nem is jelent különösebben semmit.

„…ha olyanok nem lesztek….” A tizenegy doboz nem sok. A kép is szokványos. De láthatjuk, mi vagy inkább ki van mögötte: A Mindenség Ura, Jézus Krisztus, aki elkészítette számunkra mindezt. Aki képessé tett bennünket ez alkalommal adni, úgy, hogy közben mi gazdagodtunk.

Hát kell nekünk ez? - Hát kell nekünk ez!

rózsa

Csatlakozott:
2013-10-23 23:08:09

Tag

Hozzászólások:
21

2014-12-12 23:47:16