Fórum

Fixanita üzente 2011-07-19 20:43:13

Na, ha ennyire lájkoljátok, akkor kezdem az elejével az erdélyi túrát. Kicsit magam felé hajlik a kezem ezzel, mert az elsõ estét és éjszakát Szegeden, a barátaimnál töltöttük. Az ottani baptista gyülekezet lelkésze, Balogh Barnabás és felesége, Magdi fogadott minket a gyülekezet kistermeiben szállásra. Így szép sorban be tudtuk várni egymást este, tudtunk ez elején együtt imádkozni a túráért, hogy balesetmentes lehessen, hogy jó közösségben legyünk együtt. (Barnát Gyuri-Doc mellett látjátok háttal, Magdit a bal oldalon mellettem.) [img]1311100246.jpg[/img] Akik korábban tudtunk érkezni, megnézhettük Szeged belvárosát. Gyönyörû mediterrán városa Magyarországnak! Megnéztük a dómot, sétáltunk a Tisza partján, és kiültünk egy szuper cukrászda elé. Nagyon jó kezdés volt!

Kornél üzente 2011-07-18 19:59:59

Ez egy jó javaslat a jövõre nézve, és a megtörtént eseményeknek bizonyára sok tanulsága van. Azonban, mégis inkább olvasnám az élményeitekrõl a beszámolókat, mert úgy hallottam, hogy azok is voltak.

Fixanita üzente 2011-07-18 17:36:09

Zsaby! Nem én voltam megszólítva, csak mondani szeretném, hogy nem visz most elõrébb ez "mi lett volna, ha..." Volt róla szó többször is, hogy ilyen vegyes összetételnél és nagy létszámnál kõkeményen le kellene írni egy szabályzatot elõre. De nem volt már erre senkinek energiája, hogy megalkossa. Daninak nagyon sok munkája volt az elõkészítéssel, hosszú idõ óta dolgozott rajta. Ez a munka meg is térült sokszorosan, mert nagyon különleges helyekre jutottunk el, olyan emberekkel találkozhattunk, akiktõl tanulhattunk, és együttléteinkkel kölcsönössel felüdíthettük egymást. Miért írunk olyan keveset a sok-sok értékrõl, amit kaptunk? Taggyûlésen majd lefektetjük a csoportos túrázás szabályait, és csak az jöjjön túrára velünk, aki ezeket hajlandó betartani, és ha ez nem megy, akkor váljon le a csoportról. Az vinne most elõrébb, ha a tanulságokat levonva elõ tudnánk készíteni a következõ lépéseket, és a jövõvel foglalkoznánk.

zsaby üzente 2011-07-18 17:12:48

Dani! Ismét átolvastam a csoportban motorozásról írt blogodat és kerestem benne a tervezésnél azon részt, mely nem a technikai feladatokkal foglalkozik, hanem az út célját illetõ megfontolásokkal. Én ebbõl szoktam kiindulni, mind a nyaralásom megtervezésénél, mind a gyalogtúráknál és a motorozásoknál is ebbõl kell kiindulni. Mi a célja az útnak? Ez alapvetõ. Egy jó félnapos gurulás, kanyarvadászattal? Egy napos emléktúra, karitatív célok megvalósítása, több nap alatt megvalósítható útvonal bejárása (egy hágóé, pl.), vagy egy hosszabb, külföldi út, sok,sok látnivaló megtekintésével, ha már olyan messze megyünk....stb, stb. Elõbb ezt kell tisztázni. Ezt nem olvasom a blogodban és itt van a kutya elhantolva. Más-más utazási stílust, iramot és megállási pihenõket igényel mindegyik. Egy ilyen hosszabb külföldi út megtervezése elõtt a célok meghatározása nélkülözhetetlen. Nem jó megoldás, hogy a vezetõ eldönti a megbeszélés hiányában, hogy mit néznek meg és mit nem. Ha nincs képben, hogy mik a látnivalók a környéken, gyûjtsék össze közösen és döntsenek, közösen, ha képben van, vesse fel az alternatívákat, hogy azok közül mire van idõ, mire szánjanak idõt és mire ne. Ezek alapdolgok. Ebbõl volt a probléma. Ha nincsenek elõre tisztázva, hogy mit fognak megnézni, hanem rábízatik a vezetõre, nagy lesz a felelõssége a vezetõnek, mert nem biztos, hogy a többség szintén úgy látja minden esetben. Mûködhet ez ilyen megbízom a vezetõbe alapon, de nagy a rizikó. A vezetõnek ilyenkor feltétlenül rugalmasabban kell eljárni a menet közben felmerülõ igényekkel. Át kell tudnia tervezni egy felmerülõ közös igény esetén, akár a napi programot is. Lehet az idõjárás (esõ, vagy kánikula), csoportos betegség, baleset, egy mûszaki probléma vagy csak egyszerû kifáradás is. Ha a csoport megáll, a vezetõnek ezt érzékelnie kell és azonnal vissza kell fordulnia és tisztázni kell az okát. Száz szónak is egy a vége, tervezés, tervezés, tervezés...

Kornél üzente 2011-07-01 20:49:23

Hmmmmm.... Ez egy érdekes és régi cikk, most akadtam rá. http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200101/tarsberlo_a_megvaltasban

HEP üzente 2011-06-30 06:54:51

ne haragudjatok hogy elinditottam ezt a keresztényüldözés témát . én is hallottam róla érintõlegesen, de most hogy a rádióban 1 ó keresztül ez volt a téma nagyon megviselt. üdv: HEP

fakopács üzente 2011-06-29 18:01:06

Több könyvét olvastam. Sajnos keveset fordítottak le magyarra abból amit írt, elõbb adták ki románul vagy angolul. Nagyon példás életet élõ szolgája volt az Úrnak, követendõ a hite. Köszi a linket, én ismertem az életét, de talán aki most hallott róla elõször hasznos tájékozódást kap belõle.

Fixanita üzente 2011-06-29 09:45:18

A Mártírok hangja lapot meg lehet találni az Interneten a "Keresztyén testvérek" c. portálon. http://testverek.gportal.hu/gindex.php?pg=18475445 Ezt a lapot Richard Wurmbrand hozta létre, aki itt a közelünkben, Romániában volt evangélikus lelkész. Az volt a legfõbb bûne, hogy a kemény kommunista elnyomás ellenére beszélt Isten szeretetérõl. http://hu.wikipedia.org/wiki/Richard_Wurmbrand Óriási jelentõsége van, hogy imádkozzunk azokért, akik a hitükért üldözést szenvednek. Ez egyértelmûen Isten akarata, Kornél idézte is a bibliaverseket ehhez. Ezzel részt vehetek abban a lelki küzdelemben, amit õk most látványosan vívnak. Arról nem is beszélve, hogy késõbb könnyen kerülhetünk még mi is olyan helyzetbe, amiben õk vannak...

fakopács üzente 2011-06-29 08:26:12

Ha ismeritek a "mártírok hangja" címû kiadványt, nekem jár,évek óta. Az a szégyen hogy a világi médiák csak most, mikor a katolikus egyház szót emel a híveiért - publikálják ezeket. de csak nagyon vissza fogottan. Az újság ami nekem jár olyan borzalmakról ír hogy az már 18-as karikát igényel. Legközelebbi találkozónkra viszek néhányat belõle. Lehet hogy a netten is megtalálható, én még nem próbáltam. De az értük való imádságot folyamatosan teszem, hiszen az ilyenek az Úr trónja közvetlen közelében vannak.Jel.6:9-11 Sokszor lelkiismeret furdalásom van amiért ilyen jó dolgom van és semmit nem tudok tenni értük, - csak - az imádság amit tehetünk ezekért.

HEP üzente 2011-06-29 07:42:43

Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! ezeket a sorokat olvastam a mai ige rovatban. aktualitását az adta hogy a tegnap esti katolikus rádiót halgatva nagyon rossz hireket hallottam. a keresztények üldözésérõl bebörtönzéserõl kinzásáról volt szó. a távolkeleten afrikában sokat szenvednek a hitük miatt emberek. az iszlám üldözi õket. imaházakat iskolákat magánházakat gyújtanak fel semmisitenek meg . egy keresztény fiatalembert a biróság "csak" 5 év börtönre itélt ezért a tömeg hisztérikus örjöngésbe támadta a biróságot meg akarták ölni a birót és a fiatalembert. a rendõrök mentették meg õket. õk ugyamis halált követeltek a fiatalemberre, kereszténysége miatt. mi mit tehetnénk?? imátkozzunk hogy isten világositsa meg elméjüket, és térjenek a jó utra a gonosz helyett ! üdv HEP

Fixanita üzente 2011-06-09 21:10:05

Hallottam errõl a kínai Jün testvérrõl, magyarul is megjelent az élettörténete: A mennyei ember. El fogom olvasni. (aha)

Szent üzente 2011-06-09 18:20:21

http://www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/kina-gyulekezeti-haz-falara-feszitettek-fel-a-hivoket/2011-06-05/3690

Kornél üzente 2011-05-24 18:30:58

[b]A filmsztár hitre jutása![/b] Ez a videó nem a motorosokról szól, hanem egy nagyon szép filmsztárról! Azonban kiderül, hogy [a]mire lehet jó egy motoros hátán látható COLOR. [/a] http://www.youtube.com/watch?v=ELIK8DP33Lg&feature=related

Kornél üzente 2011-05-21 20:05:04

[b]"Isten azonban kegyelembõl teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg. Ezt jelenti a megmenekülés!"[/b] Róm 3,24 Agresszív motoros megtalálja Jézust!(taps) http://www.youtube.com/watch?v=jT03cOUS3Iw&feature=related

Kornél üzente 2011-05-21 20:05:04

[b]"Isten azonban kegyelembõl teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg. Ezt jelenti a megmenekülés!"[/b] Róm 3,24 Agresszív motoros megtalálja Jézust!(taps) http://www.youtube.com/watch?v=jT03cOUS3Iw&feature=related

Kornél üzente 2011-05-21 20:05:04

[b]"Isten azonban kegyelembõl teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amit Jézus Krisztusban kaphatunk meg. Ezt jelenti a megmenekülés!"[/b] Róm 3,24 Agresszív motoros megtalálja Jézust!(taps) http://www.youtube.com/watch?v=jT03cOUS3Iw&feature=related

Kornél üzente 2011-04-21 22:10:24

Ma jól elfáradtam (aha) egy kiadós (2800m2) fûnyírásban, kertápolásban. Tekinthetem ezt a vidéki élet szépségének (vagy örömének?). Miután letisztogattam a gépeket, és megelégedéssel végignéztem a szép udvaron, pihenésként a fotelomba ültem olvasgatni. A ma olvasottakból (számomra) néhány gyöngyszemet megosztok veletek.(aha) Lehet, hogy nem találtok összefüggést a részletek között (zizi), de a lényeg az, hogy én igen. (watt) Charles Wesley (versrészlet): [b]„Életemnek nincs más célja, csak Isten dicsõsége, És a halhatatlan lelket bíró ember üdvössége. Szolgálni e jelen korban, betölteni hivatásom, Uram akaratát tenni mindvégig és mindenáron!”[/b] Dávid király élete is meríthetünk példát arra, hogyan lehet Istent szolgálni – neki kedves módon – a magunk nemzedékében. ApCsel 13,36-39/a [b]„Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették õsei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban. De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban! Testvéreim, kérlek, értsétek meg, azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bûneitek megbocsátását. És hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja azokat, akik hisznek benne.”[/b] Egy szlogen is lehetne a következõ mondat: (ismeretlen szerzõtõl) [b]„A korral haladni kell, Krisztusban maradni kell!”[/b] A „ma embere” törekszik a sikerekre, és mindent megtesz érte. Az következõ mondatok is a sikerrõl szolnak. Rick Warren: [b]„Megosztani az evangéliumot a Szentlélek erejében, és Istenre hagyni az eredményt.” „Isten terveire építeni a gyülekezetet a Szentlélek erejében, és Istentõl várni az eredményt.”[/b] [a] Áldott ünnepnapokat mindenkinek!:) [/a]

Kornél üzente 2011-04-21 22:10:24

Ma jól elfáradtam (aha) egy kiadós (2800m2) fûnyírásban, kertápolásban. Tekinthetem ezt a vidéki élet szépségének (vagy örömének?). Miután letisztogattam a gépeket, és megelégedéssel végignéztem a szép udvaron, pihenésként a fotelomba ültem olvasgatni. A ma olvasottakból (számomra) néhány gyöngyszemet megosztok veletek.(aha) Lehet, hogy nem találtok összefüggést a részletek között (zizi), de a lényeg az, hogy én igen. (watt) Charles Wesley (versrészlet): [b]„Életemnek nincs más célja, csak Isten dicsõsége, És a halhatatlan lelket bíró ember üdvössége. Szolgálni e jelen korban, betölteni hivatásom, Uram akaratát tenni mindvégig és mindenáron!”[/b] Dávid király élete is meríthetünk példát arra, hogyan lehet Istent szolgálni – neki kedves módon – a magunk nemzedékében. ApCsel 13,36-39/a [b]„Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették õsei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban. De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban! Testvéreim, kérlek, értsétek meg, azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bûneitek megbocsátását. És hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja azokat, akik hisznek benne.”[/b] Egy szlogen is lehetne a következõ mondat: (ismeretlen szerzõtõl) [b]„A korral haladni kell, Krisztusban maradni kell!”[/b] A „ma embere” törekszik a sikerekre, és mindent megtesz érte. Az következõ mondatok is a sikerrõl szolnak. Rick Warren: [b]„Megosztani az evangéliumot a Szentlélek erejében, és Istenre hagyni az eredményt.” „Isten terveire építeni a gyülekezetet a Szentlélek erejében, és Istentõl várni az eredményt.”[/b] [a] Áldott ünnepnapokat mindenkinek!:) [/a]

Fixanita üzente 2011-04-16 23:34:19

Nagyon érdekes a történet. Jól mutatja, hogy mennyire "elénk jön" Isten. És hogy milyen õrültség az életet visszautasítani. Én Wilsont annyiban tudom megérteni, hogy esetleg volt iszonyatos bûntudata, ha mondjuk "csak" rabolni akart, és nem ölni. És azt gondolta talán, hogy a halállal véget lehet vetni belsõ szenvedésének. Annyiban látom másnak Isten ajánlatának visszautasítását, hogy õ nemcsak hogy valamilyen életre való lehetõséget adna vissza, hanem még az iszonyatos lelkiismeretfurdalásoktól is meg tudna szabadítani, és új lapot adni. Ha õrültség volt, amit Wilson tett, akkor nem tudom, minek nevezzem azt, amikor valaki nem USA elnökét, hanem az univerzum fenntartóját utasítja vissza. És sajnos tényleg érvényes lesz minden visszautasítás. x)

Kornél üzente 2011-04-16 20:41:37

[i]Egy megtörtént esetet írok le, ami 1892-ben, Amerikában történt. Egy George Wilson nevû férfi egy üzlet kirablása közben több embert megölt. Wilsont letartóztatták és halálra ítélték. Néhány barátja közbenjárására Andrew Jackson elnök amnesztiában részesítette az elítéltet. A férfi azonban nem fogadta el a kegyelmet. Zavar keletkezett az igazságszolgáltatás addig pontosan mûködõ gépezetében. A rendõrfõnök nem merte végrehajtani az ítéletet. Egy beadványt küldtek az elnökhöz. Az elnök maga is zavarban volt. Ilyen eddig nem történt. Az elnök végül Egyesült Államok Legfelsõ Bíróságához folyamodott a kérdés eldöntéséért. A John Marshall igazságügy-miniszter a következõt válaszolta: „A közkegyelem egy papír, amelynek értéke attól függ, hogy elfogadja-e az érintett fél. Aligha feltételezhetõ, hogy halálos ítélettel sújtott egyén visszautasítja a kegyelmet. De ha elutasítja, a kegyelem érvényét veszti. Ezért George Wilson büntetését végre kell hajtani.” Miért halt meg Wilson? Mert gyilkos volt? Nem, mert elutasította a kegyelmet! Hihetetlen történet de, igaz. Hihetetlen, de semmiképpen nem egyedi. Ma is sokan utasítják el a Legfelsõbb Bírótól érkezõ kegyelmet. Húsvét egyedülálló üzenetét Pál apostol az Efézusi levélben a következõ módon foglalja össze: „minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelembõl van üdvösségetek! ” Pál az embert halottnak látja a bûn miatt. Az ítélet kimondatott felette. Nagypéntek üzenete, hogy Krisztus helyettem, helyetted vállalta a bûn büntetését. Isten amnesztiát hirdetett. Ezt az amnesztiát hívjuk evangéliumnak. Az evangélium életet alapvetõen megváltoztató jó hír. Csendesen kérdezem: Mit teszel az Isten által felkínált kegyelemmel? [a]Forrás:[/a] http://www.friendlyval.com/WRJones/PardonRefus.htm Petõ Albert[/i]

Fixanita üzente 2011-03-22 18:40:01

Itt Észak-Írországban március 13-án, vasárnap mi is megünnepeltük a magyar szabadság ünnepét (ugye nem baj, ha így mondom?). Igazából egy nagyváradi református parókia építésére gyûjtöttünk, és ezt kapcsoltuk össze egy magyar esttel. Énekeltünk és zenéltünk magyar népdalokat, és a meghívott lelkész meg a széki tánc alaplépéseit tanította. Kb. nyolcvanan voltunk együtt, abból sokan beálltak táncolni. Nagyon jól éreztük mindannyian magunkat. (Végülis felvételrõl ment a zene, úgyhogy nem maradtam ki semmi jóból. :p ) [img]1300815212.jpg[/img] Ajándékba kokárdát adtunk mindenkinek, amire ragasztottunk hûtõmágnest. Az énekeket lefordítottuk angolra, és tudta mindenki követni a szöveget. Jól sikerült a töltöttkáposzta meg a gulyásleves is. Nem figyeltünk oda, aztán ezek a drágák belemerték maguknak egy tányérba ezt a kétféle jóságot, ami nagyon ízlett nekik. (Hát ha még külön ették volna! (watt) ) Összegezve nagyon jó volt, hogy adhattunk valamit abból, amitõl mi magyarnak érezzük magunkat.

Fixanita üzente 2011-03-07 22:20:15

A március 15-ét itt is megünnepeljük! (taps) Belfasttól nem messze van egy másik presbiteriánus gyülekezet, ahol egy erdélyi református lelkész jött lelkészi gyakorlatra feleségével és két kislányukkal együtt. Õk hívtak meg egy nagyváradi református lelkészt, és az õ gyülekezete javára fogunk tartani gyûjtést. Fogunk magyar népdalokat énekelni, gulyáslevest fõzünk, töltöttkáposztát, palacsintát is ráadásnak, és a végén tánctanítás is lesz! (aha) Nagyon úgy néz ki, hogy a talpalávalót fogom húzni, és megint kimaradok a tánctanulásból, mint eddig mindig... (Nem is tudjátok, milyen nehéz a zenészek élete.;) ) A résztvevõk kokárdát fognak kapni ajándékba, amikre ragasztunk mágnest, hogy a hûtõjükre majd kirakhassák. [img]1299532464.jpg[/img]

fakopács üzente 2011-03-21 20:29:27

A feleségem egy ilyen alkalmon tért meg 1989-ben. Ez egy nemzetközi sátor-misszió volt és a mi közösségünk volt a befogadó bázisa ahonnan végezhették a gyakorlati - sátor vasvázát itt kellett legyártanunk - és a lelki központ ahonnan segítettük - magyar nyelv tudásunkkal - a több nyelven beszélõ missziósokat. Velük abban egyeztünk meg a kezdetektõl hogy nem a közösségünknek "gyûjtünk" lelkeket, hanem segítünk beilleszkedni azoknak akik megtérnek a saját érdeklõdési és lakóhely szerinti, legoptimálisabb gyülekezetbe. A nejemnek sikerült!(taps)

Fixanita üzente 2011-03-21 00:00:49

Szombaton este végre el tudtam menni az itten gyülekezetem tagjával megnézni, hogy hétvégenként mi is az a Night Light missziómunka (http://www.missionireland.org/home.asp), amit több társával együtt végez belfasti szórakozóhelyeken. Ez egy presbiteriánus (mint otthon a református) szervezet, de gyakorlatilag mégis felekezetközi a missziót végzõk tábora. A lényeg, hogy bármelyik keresztyén bekapcsolódhat, aki egyéni felelõsséget érez ezek felé a fiatalok felé, és szívesen beszélget velük Isten szeretetérõl, a Benne való hitrõl, és ezzel együtt bármirõl. Gyakorlatilag az adott szórakozóhelyen bejárata közelében egyszerûen csak jelen vannak ezek a keresztyén emberek. Van egyen-dzsekijük az emblémájukkal, amirõl meg lehet õket ismerni, és bárki oda mehet hozzájuk beszélgetni. Az én 50 év körüli kedves barátom, Brian is minden hétvégén ott van, ismeri õt a diszkó minden alkalmazottja, de gondolom, hogy a rendszeresen járó fiatalok is. Este 10 és 11 között mentünk oda, és éjjel 2-ig voltunk ott. Elõször Brian bemutatott minket az összes pénztárosnak, bárpultosoknak, a rendet fenntartó õröknek (mi kidobófiúknak mondanánk), akikkel mind kebelbarát volt. Aztán bevitt a tomboldába is. Most Brian szemével néztem ezeket a fiatalokat, a személyzetet, és így egészen más volt, mint az eddig kialakított sematizált képem: nem az kötött le, hogy a lányok szuperminiben voltak a tök hidegben, meg hogy hányan tántorognak a szerektõl, hanem az, hogy azért imádkozzam, hogy minél többekkel beszélgethessünk egy õszintét. Én persze szemlélõ voltam csak, de hihetetlen beszélgetéseknek lehettem tanúja. És nem az arány érdekes, hogy kb. 600 fiatalból 5 beszélgetett a Night Light-os barátommal, hanem hogy ennek az ötnek volt arra lehetõsége aznap, hogy jó irányt találhasson a bolyongásában. Jó volt látni, hogy ezek a keresztyének tisztelik az embert ezekben a fiatalokban. Nem tuszkolják õket azonnal templomba, hogy le legyen tudva valami statisztika. Egyszerûen csak ott vannak "karnyújtásnyira". És ha valamelyik fiatal eljut oda is, hogy gyülekezetet keressen magának, akkor soha nem mondanak konkrét felekezetet. Válassza ki az illetõ fiatal, ami a lakóhelyéhez és a szívéhez a legközelebb van, és ez a NIght Light-os munkatárs el fog vele menni abba a templomba. Elõtte az illetõ gyülekezettel fölveszi a kapcsolatot, és segíti a keresõ fiatalt oda beilleszkedni. Ti mit tudtok arról, hogy Budapesten milyen gyülekezetek végeznek hasonlót? Vagy esetleg nálunk is van ilyen átfogóbb misszószervezet az ilyen szórakozóhelyek közelében?

Fixanita üzente 2011-03-21 00:00:49

Szombaton este végre el tudtam menni az itten gyülekezetem tagjával megnézni, hogy hétvégenként mi is az a Night Light missziómunka (http://www.missionireland.org/home.asp), amit több társával együtt végez belfasti szórakozóhelyeken. Ez egy presbiteriánus (mint otthon a református) szervezet, de gyakorlatilag mégis felekezetközi a missziót végzõk tábora. A lényeg, hogy bármelyik keresztyén bekapcsolódhat, aki egyéni felelõsséget érez ezek felé a fiatalok felé, és szívesen beszélget velük Isten szeretetérõl, a Benne való hitrõl, és ezzel együtt bármirõl. Gyakorlatilag az adott szórakozóhelyen bejárata közelében egyszerûen csak jelen vannak ezek a keresztyén emberek. Van egyen-dzsekijük az emblémájukkal, amirõl meg lehet õket ismerni, és bárki oda mehet hozzájuk beszélgetni. Az én 50 év körüli kedves barátom, Brian is minden hétvégén ott van, ismeri õt a diszkó minden alkalmazottja, de gondolom, hogy a rendszeresen járó fiatalok is. Este 10 és 11 között mentünk oda, és éjjel 2-ig voltunk ott. Elõször Brian bemutatott minket az összes pénztárosnak, bárpultosoknak, a rendet fenntartó õröknek (mi kidobófiúknak mondanánk), akikkel mind kebelbarát volt. Aztán bevitt a tomboldába is. Most Brian szemével néztem ezeket a fiatalokat, a személyzetet, és így egészen más volt, mint az eddig kialakított sematizált képem: nem az kötött le, hogy a lányok szuperminiben voltak a tök hidegben, meg hogy hányan tántorognak a szerektõl, hanem az, hogy azért imádkozzam, hogy minél többekkel beszélgethessünk egy õszintét. Én persze szemlélõ voltam csak, de hihetetlen beszélgetéseknek lehettem tanúja. És nem az arány érdekes, hogy kb. 600 fiatalból 5 beszélgetett a Night Light-os barátommal, hanem hogy ennek az ötnek volt arra lehetõsége aznap, hogy jó irányt találhasson a bolyongásában. Jó volt látni, hogy ezek a keresztyének tisztelik az embert ezekben a fiatalokban. Nem tuszkolják õket azonnal templomba, hogy le legyen tudva valami statisztika. Egyszerûen csak ott vannak "karnyújtásnyira". És ha valamelyik fiatal eljut oda is, hogy gyülekezetet keressen magának, akkor soha nem mondanak konkrét felekezetet. Válassza ki az illetõ fiatal, ami a lakóhelyéhez és a szívéhez a legközelebb van, és ez a NIght Light-os munkatárs el fog vele menni abba a templomba. Elõtte az illetõ gyülekezettel fölveszi a kapcsolatot, és segíti a keresõ fiatalt oda beilleszkedni. Ti mit tudtok arról, hogy Budapesten milyen gyülekezetek végeznek hasonlót? Vagy esetleg nálunk is van ilyen átfogóbb misszószervezet az ilyen szórakozóhelyek közelében?

Jéhu üzente 2011-03-08 17:48:04

Ha a tánchoz nem is, de a kajához remélem hozzáférsz!(watt) ÜDV

Fixanita üzente 2011-03-07 22:20:15

A március 15-ét itt is megünnepeljük! (taps) Belfasttól nem messze van egy másik presbiteriánus gyülekezet, ahol egy erdélyi református lelkész jött lelkészi gyakorlatra feleségével és két kislányukkal együtt. Õk hívtak meg egy nagyváradi református lelkészt, és az õ gyülekezete javára fogunk tartani gyûjtést. Fogunk magyar népdalokat énekelni, gulyáslevest fõzünk, töltöttkáposztát, palacsintát is ráadásnak, és a végén tánctanítás is lesz! (aha) Nagyon úgy néz ki, hogy a talpalávalót fogom húzni, és megint kimaradok a tánctanulásból, mint eddig mindig... (Nem is tudjátok, milyen nehéz a zenészek élete.;) ) A résztvevõk kokárdát fognak kapni ajándékba, amikre ragasztunk mágnest, hogy a hûtõjükre majd kirakhassák. [img]1299532464.jpg[/img]

Fixanita üzente 2011-03-04 11:51:27

Kaptam egy jó Bolyki Brothers acapella-számot, amiben Eric Clapton: Change the world c. számát dolgozták föl. Elõször az eredeti: http://www.youtube.com/watch?v=kntzQiaFzOQ Ez pedig a másik Bolyki Balázsék acapella-kórusával: http://www.youtube.com/watch?v=VIUcHFOfq_U&feature=player_embedded#at=246 Eszméletlen, hogy a sok énekhanggal egy teljes zenekari hangzást tudnak elérni! (Valamiért a szám végérõl kezdi el lejátszani...)

Jéhu üzente 2011-02-11 21:00:07

[i]Köszi (biztos ami biztos, megnézem a Mezõgazdasági gépek a közúti közlekedésben kisfilmet is )[/i] Létrehozod a Magyar Keresztény Traktorosok Közösségét?;) ÜDV

Jéhu üzente 2011-02-10 20:23:15

http://www.youtube.com/watch?v=lHZ6CHC3hMY&feature=player_embedded#at=608 Ma is aktuális.(aha) ÜDV

Jéhu üzente 2011-02-10 18:51:42

Ezt mindenkinek el kellene olvasni!(taps)

Szent üzente 2011-02-10 11:00:55

[d]Ismét egy cikket idéznék, csupán az 1Tim6,6-ot fûzném hozzá:[b] "De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel"[/b][/d] Sosem felejtem el 1946 húsvétját. 14 éves voltam akkor. 12 éves öcsémmel, 16 éves nõvéremmel és édesanyámmal éltünk. Édesapám öt évvel azelõtt meghalt, kereset és pénz nélkül maga mögött hagyva négy iskoláskorú gyermekét. 1946-ban egyik nõvérem már férjnél volt, a bátyám pedíg elköltözött otthonról. Egy hónappal húsvét elõtt a gyülekezet pásztora bejelentette, hogy egy kivételes húsvéti adományt kezdünk el gyûjteni, amivel egy szegény családon segítünk. Mindenkit kért, hogy vállalják az áldozatot. Mikor hazaértünk, arról beszélgettünk, mit tudnánk tenni. Eldöntöttük, hogy veszünk 25 kg krumplit és azon élünk egész hónapban. Ezzel 20 dollárt megtakarítunk a konyhapénzbõl. Arra gondoltunk, hogy ha az áramot csak szükség esetén használjuk, és nem hallgatjuk a rádiót, még a havi áramdíjat is megspórolhatjuk. Nõvérem annyi ház- és udvartakarítást vállalt, amennyit csak tudott, és mindegyikünk gyerekfelügyelt, amennyit csak lehetett. 15 centért tudtunk venni egy bizonyos mennyiségû anyagot, amibõl 3 edényalátétet tudtunk készíteni, darabját eladva 1 dollárért. Ezzel 30 dollárra növeltük az összeget. Ez a hónap volt életünk legszebb hónapja. Naponta számoltuk a pénzünket, hogy mennyi jött össze már. Esténként csak ültünk a sötétben, és arról beszélgettünk, hogy majd hogy fog örülni az a szegény család a gyülekezet ajándékának. Gyülekezetünkben kb 80-an voltunk; próbáltuk kiszámolni, hogy mennyi fog majd összegyûlni. A pásztor minden vasárnap emlékeztetett az áldozatos gyûjtésre. Húsvét elõtti nap a testvéremmel elmentünk a hivatalba, ahol kiválthattuk a pénzünket: három ropogós 20 dolláros és egy 10 dolláros bankjegyet. Futottunk haza megmutatni édesanyánknak és testvérünknek. Sose volt még ennyi pénzünk. Ezen az éjszakán az izgatottságtól alig bírtunk aludni. Az sem zavart, hogy nem volt új ruhánk húsvétra. Volt összegyûjtött pénzünk a szegény családnak! A gyülekezethez vezetõ út nagyon hosszúnak tûnt, alig vártuk már, hogy odaérjünk. Ömlött az esõ, nem volt esernyõnk, 2 mérföld (kb 3,3 km) utat tettünk meg gyalog a gyülekezetig. Az sem zavart, hogy teljesen vizesek lettünk, és nõvérem papírral kipótolt lyukas cipõje is átázott. Mégis boldogan ültünk egymás mellett a padsorban. Hallottam, ahogy néhány fiatal éppen a lányok régi ruhájáról beszélt. Ránéztem a saját ruhánkra, de gazdagnak éreztem magam. Megtörtént az adomány begyûjtése. Hazafelé egész úton énekeltünk. Anya finom ebéddel lepett meg minket. Vett 12 tojást, azt megfõztük a sült krumplihoz. Késõ délután valaki csengetett. Anya odament az ajtóhoz, beszélt vele, és egy borítékkal a kezében jött vissza. Kérdeztük mi az, de nem szólt semmit. Kinyitotta a borítékot, és kiesett egy csomó pénz, Ott volt három húszas, egy tízes és 17 db egydolláros. Anya visszarakta a pénzt a borítékba. Nem szóltunk semmit, csak ültünk. Már nem éreztük gazdagoknak magunkat. Addig nekünk, gyerekeknek olyan boldog életünk volt. Sajnáltuk azokat, akiknek nem volt apjuk vagy anyjuk, és a házukat nem töltötte be a testvérek és más gyerekek állandó látogatása. Nevetségesnek tartottuk, hogy esténként az evõeszközeinket felváltva használjuk, és azon izgulunk, vajon kié lesz a villa meg a kanál. Két késünk volt, azokat körbeadtuk, akinek kellett. Tudtuk, hogy sok dolog nincsen, ami másnak van, de sosem gondoltam, hogy mi szegények vagyunk. Húsvét napján jöttünk rá, hogy minket neveztek annak a szegény családnak, akinek gyûjtöttek. A gyülekezeti vezetõ nekünk hozta a pénzt, mint egy szegény családnak. Tehát mi szegények vagyunk?! Nem éreztem magam sosem annak. Ránéztem a ruhámra és a viseletes cipõmre, és elkezdtem szégyellni magam. Nem akartam többet menni a gyülekezetbe. Valószínûleg mindenki tudná, hogy mi vagyunk azok a szegények. Az iskolára gondoltam: 9. osztályba jártam, 100 fõs évfolyamból az elsõk között voltam. Azon tûnõdtem, vajon az iskolában is tudják-e a gyerekek, hogy mi vagyunk a szegények. Eldöntöttem, hogy otthagyom az iskolát, mivel a 8. osztályt már elvégeztem (abban az idõben ennyi volt a minimum). Hosszú ideig csak ültünk némán. Mikor besötétedett, elmentünk aludni. A következõ héten az iskolából jövet-menet szinte semmit nem beszélgettünk. Végül anya megkérdezte, mit akarunk kezdeni a pénzzel. Hogy a szegények mit csinálnak a pénzzel, mi nem tudtuk. Sose gondoltuk, hogy szegények vagyunk. Következõ héten nem akartunk menni gyülekezetbe, de anya mondta, hogy mennünk kell. Bár napos idõ volt, nem beszélgettünk az úton. Anya elkezdett énekelni, de senki nem csatlakozott, így csak egy verset énekelt. A gyülekezetben vendég volt, egy misszionárius. Arról beszélt, hogy õk, Afrikában házakat építenek téglából, de a tetõhöz szükség lenne pénzre. A gyülekezet vezetõje megkérdezte, tudnánk-e áldozatkészen segíteni ezeken az embereken. Mi egymásra néztünk, és elõször a héten mosolyogtunk. Anya benyúlt a pénztárcájába, és kivette a borítékot, odaadta a testvéreimnek, majd sorban adtuk tovább, míg az adomány a gyûjtõdobozba került. Amikor összeszámolták a pénzt, a lelkészünk bejelentette, hogy kicsivel több mint 100 dollár gyûlt össze. A misszionárius nagyon izgatott lett. Nem várt ekkora összeget egy kicsi gyülekezettõl. Megköszönte az adományt, majd azt mondta: "Kell, hogy legyen ebben a gyülekezetben néhány gazdag ember.". Ez a kijelentés hirtelen felrázott minket. Nekünk 87 dollárunk volt benn abban a "kicsit több mint 100 dollár" - ban. Mi voltunk a gazdag család a gyülekezetben. Nem úgy mondta-e a misszionárius? Ettõl a naptól újra gazdag lettem. Mindíg emlékeztetem magam, milyen gazdag vagyok, mert nekem van Jézusom...

Szent üzente 2011-02-10 11:00:55

[d]Ismét egy cikket idéznék, csupán az 1Tim6,6-ot fûzném hozzá:[b] "De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel"[/b][/d] Sosem felejtem el 1946 húsvétját. 14 éves voltam akkor. 12 éves öcsémmel, 16 éves nõvéremmel és édesanyámmal éltünk. Édesapám öt évvel azelõtt meghalt, kereset és pénz nélkül maga mögött hagyva négy iskoláskorú gyermekét. 1946-ban egyik nõvérem már férjnél volt, a bátyám pedíg elköltözött otthonról. Egy hónappal húsvét elõtt a gyülekezet pásztora bejelentette, hogy egy kivételes húsvéti adományt kezdünk el gyûjteni, amivel egy szegény családon segítünk. Mindenkit kért, hogy vállalják az áldozatot. Mikor hazaértünk, arról beszélgettünk, mit tudnánk tenni. Eldöntöttük, hogy veszünk 25 kg krumplit és azon élünk egész hónapban. Ezzel 20 dollárt megtakarítunk a konyhapénzbõl. Arra gondoltunk, hogy ha az áramot csak szükség esetén használjuk, és nem hallgatjuk a rádiót, még a havi áramdíjat is megspórolhatjuk. Nõvérem annyi ház- és udvartakarítást vállalt, amennyit csak tudott, és mindegyikünk gyerekfelügyelt, amennyit csak lehetett. 15 centért tudtunk venni egy bizonyos mennyiségû anyagot, amibõl 3 edényalátétet tudtunk készíteni, darabját eladva 1 dollárért. Ezzel 30 dollárra növeltük az összeget. Ez a hónap volt életünk legszebb hónapja. Naponta számoltuk a pénzünket, hogy mennyi jött össze már. Esténként csak ültünk a sötétben, és arról beszélgettünk, hogy majd hogy fog örülni az a szegény család a gyülekezet ajándékának. Gyülekezetünkben kb 80-an voltunk; próbáltuk kiszámolni, hogy mennyi fog majd összegyûlni. A pásztor minden vasárnap emlékeztetett az áldozatos gyûjtésre. Húsvét elõtti nap a testvéremmel elmentünk a hivatalba, ahol kiválthattuk a pénzünket: három ropogós 20 dolláros és egy 10 dolláros bankjegyet. Futottunk haza megmutatni édesanyánknak és testvérünknek. Sose volt még ennyi pénzünk. Ezen az éjszakán az izgatottságtól alig bírtunk aludni. Az sem zavart, hogy nem volt új ruhánk húsvétra. Volt összegyûjtött pénzünk a szegény családnak! A gyülekezethez vezetõ út nagyon hosszúnak tûnt, alig vártuk már, hogy odaérjünk. Ömlött az esõ, nem volt esernyõnk, 2 mérföld (kb 3,3 km) utat tettünk meg gyalog a gyülekezetig. Az sem zavart, hogy teljesen vizesek lettünk, és nõvérem papírral kipótolt lyukas cipõje is átázott. Mégis boldogan ültünk egymás mellett a padsorban. Hallottam, ahogy néhány fiatal éppen a lányok régi ruhájáról beszélt. Ránéztem a saját ruhánkra, de gazdagnak éreztem magam. Megtörtént az adomány begyûjtése. Hazafelé egész úton énekeltünk. Anya finom ebéddel lepett meg minket. Vett 12 tojást, azt megfõztük a sült krumplihoz. Késõ délután valaki csengetett. Anya odament az ajtóhoz, beszélt vele, és egy borítékkal a kezében jött vissza. Kérdeztük mi az, de nem szólt semmit. Kinyitotta a borítékot, és kiesett egy csomó pénz, Ott volt három húszas, egy tízes és 17 db egydolláros. Anya visszarakta a pénzt a borítékba. Nem szóltunk semmit, csak ültünk. Már nem éreztük gazdagoknak magunkat. Addig nekünk, gyerekeknek olyan boldog életünk volt. Sajnáltuk azokat, akiknek nem volt apjuk vagy anyjuk, és a házukat nem töltötte be a testvérek és más gyerekek állandó látogatása. Nevetségesnek tartottuk, hogy esténként az evõeszközeinket felváltva használjuk, és azon izgulunk, vajon kié lesz a villa meg a kanál. Két késünk volt, azokat körbeadtuk, akinek kellett. Tudtuk, hogy sok dolog nincsen, ami másnak van, de sosem gondoltam, hogy mi szegények vagyunk. Húsvét napján jöttünk rá, hogy minket neveztek annak a szegény családnak, akinek gyûjtöttek. A gyülekezeti vezetõ nekünk hozta a pénzt, mint egy szegény családnak. Tehát mi szegények vagyunk?! Nem éreztem magam sosem annak. Ránéztem a ruhámra és a viseletes cipõmre, és elkezdtem szégyellni magam. Nem akartam többet menni a gyülekezetbe. Valószínûleg mindenki tudná, hogy mi vagyunk azok a szegények. Az iskolára gondoltam: 9. osztályba jártam, 100 fõs évfolyamból az elsõk között voltam. Azon tûnõdtem, vajon az iskolában is tudják-e a gyerekek, hogy mi vagyunk a szegények. Eldöntöttem, hogy otthagyom az iskolát, mivel a 8. osztályt már elvégeztem (abban az idõben ennyi volt a minimum). Hosszú ideig csak ültünk némán. Mikor besötétedett, elmentünk aludni. A következõ héten az iskolából jövet-menet szinte semmit nem beszélgettünk. Végül anya megkérdezte, mit akarunk kezdeni a pénzzel. Hogy a szegények mit csinálnak a pénzzel, mi nem tudtuk. Sose gondoltuk, hogy szegények vagyunk. Következõ héten nem akartunk menni gyülekezetbe, de anya mondta, hogy mennünk kell. Bár napos idõ volt, nem beszélgettünk az úton. Anya elkezdett énekelni, de senki nem csatlakozott, így csak egy verset énekelt. A gyülekezetben vendég volt, egy misszionárius. Arról beszélt, hogy õk, Afrikában házakat építenek téglából, de a tetõhöz szükség lenne pénzre. A gyülekezet vezetõje megkérdezte, tudnánk-e áldozatkészen segíteni ezeken az embereken. Mi egymásra néztünk, és elõször a héten mosolyogtunk. Anya benyúlt a pénztárcájába, és kivette a borítékot, odaadta a testvéreimnek, majd sorban adtuk tovább, míg az adomány a gyûjtõdobozba került. Amikor összeszámolták a pénzt, a lelkészünk bejelentette, hogy kicsivel több mint 100 dollár gyûlt össze. A misszionárius nagyon izgatott lett. Nem várt ekkora összeget egy kicsi gyülekezettõl. Megköszönte az adományt, majd azt mondta: "Kell, hogy legyen ebben a gyülekezetben néhány gazdag ember.". Ez a kijelentés hirtelen felrázott minket. Nekünk 87 dollárunk volt benn abban a "kicsit több mint 100 dollár" - ban. Mi voltunk a gazdag család a gyülekezetben. Nem úgy mondta-e a misszionárius? Ettõl a naptól újra gazdag lettem. Mindíg emlékeztetem magam, milyen gazdag vagyok, mert nekem van Jézusom...

Csabika üzente 2011-01-15 01:35:42

Ezt még nem láttam,nagyon komoly! :) Kis trakesz 263km/h ezzel öröm a szántás!

Jéhu üzente 2011-01-14 22:33:34

http://www.youtube.com/watch?v=a6Jpcy2GZ1Q&NR=1 (watt)

Fixanita üzente 2011-01-13 20:27:14

Találtam egy nagyon jó videót az Üzenetek.com keresztyén oldalon. (Mármint nem az oldal keresztyén;) , hanem a témái). Sokféle keresztyén felekezetbõl vagyunk együtt ebben a motoros közösségünkben, és ez a rövid kis film éppen errõl a "test"-rõl beszél, amit a Biblia egyháznak, eklézsiának mond, hogy milyennek kellene lennie, és mi a feladata. http://www.uzenetek.com/2010/12/az-egyhaz-hillsong-i-heart-filmreszlet.html

fakopács üzente 2011-01-13 21:12:05

Nagyon jó! Az a baj ezzel hogy aki megérti az már amúgy is csinálja, aki nem akarja megérteni az meg kifogásokat keres, miért nem lehet megtenni. Ha nem ugrik az ember Isten hívására nincs értelme belelökni sem.

Fixanita üzente 2011-01-13 20:27:14

Találtam egy nagyon jó videót az Üzenetek.com keresztyén oldalon. (Mármint nem az oldal keresztyén;) , hanem a témái). Sokféle keresztyén felekezetbõl vagyunk együtt ebben a motoros közösségünkben, és ez a rövid kis film éppen errõl a "test"-rõl beszél, amit a Biblia egyháznak, eklézsiának mond, hogy milyennek kellene lennie, és mi a feladata. http://www.uzenetek.com/2010/12/az-egyhaz-hillsong-i-heart-filmreszlet.html

Fixanita üzente 2010-12-22 12:02:33

Én nem töröm a magyart! Nagyon jó maradt a "kiejtésem"! (watt)

Szent üzente 2010-12-21 23:30:32

Két srác verekszik. Kérdezik az egyiket: - Mit csinálsz? - Töröm a magyart...

Fixanita üzente 2010-12-20 22:38:29

Sziasztok! Ismét Magyarországon vagyok!! Végre!!! "Meleg" volt a hazajövetelem a nagy hideg és sok hó miatt, de fantasztikus módon zajlott minden. Észak-Írországban 25 éve nem volt ilyen havazás, mint most. Igazából náluk nem minden télen esik hó, ha igen, akkor is januárban, és csak éppenhogy egy kis "porcukor". Az indulásom elõtti nap pedig 20 cm hó esett le Belfastban. (zizi) Úgy feküdtem le elõzõ nap este, hogy tudtam, hogy a Brit-szigeteken minden reptér zárva, kivéve a Dublinban lévõt. És nekem éppen innen indult a gépem. Másnap hajnalban vonatkisiklás volt, útlezárások, ezért nagyon korán elindultunk autóval. Útközben láttunk is egy lerobbant buszt, amit Belfast-Dublin között járt. Azzal mentem volna a repülõmhöz, ha a barátaink nem visznek el minket. Dublinból úgy szállt föl a gépünk du. 2 után, hogy Ferihegy még zárva volt. :o Mire megérkeztünk, már Budapest fogadta a gépeket. Elég félelmetes volt látni a közeledõ pályát, hogy havas. Nem is volt sima a landolás, de happy lett a vége. Magyar szilárd föld volt a lábam alatt. (taps) Viszont a repülõbõl nem tudtunk még kiszállni egy darabig, mert az összekötõ folyosó ajtaja befagyott. Az addigiakhoz képest, ezt már viccnek vettük, és türelmesen vártunk. Nagyon hálás voltam Istennek, hogy megadta, hogy idõben hazaérjek szombaton, nem kellett reptéren aludnom és bizonytalanságban lennem órákon, napokon át. A csomagok sem kallódtak el, amik persze tele voltak ajándékokkal... Köszönöm az imáját azoknak, akik gondoltak rám! (aha)

Fixanita üzente 2010-12-20 22:38:29

Sziasztok! Ismét Magyarországon vagyok!! Végre!!! "Meleg" volt a hazajövetelem a nagy hideg és sok hó miatt, de fantasztikus módon zajlott minden. Észak-Írországban 25 éve nem volt ilyen havazás, mint most. Igazából náluk nem minden télen esik hó, ha igen, akkor is januárban, és csak éppenhogy egy kis "porcukor". Az indulásom elõtti nap pedig 20 cm hó esett le Belfastban. (zizi) Úgy feküdtem le elõzõ nap este, hogy tudtam, hogy a Brit-szigeteken minden reptér zárva, kivéve a Dublinban lévõt. És nekem éppen innen indult a gépem. Másnap hajnalban vonatkisiklás volt, útlezárások, ezért nagyon korán elindultunk autóval. Útközben láttunk is egy lerobbant buszt, amit Belfast-Dublin között járt. Azzal mentem volna a repülõmhöz, ha a barátaink nem visznek el minket. Dublinból úgy szállt föl a gépünk du. 2 után, hogy Ferihegy még zárva volt. :o Mire megérkeztünk, már Budapest fogadta a gépeket. Elég félelmetes volt látni a közeledõ pályát, hogy havas. Nem is volt sima a landolás, de happy lett a vége. Magyar szilárd föld volt a lábam alatt. (taps) Viszont a repülõbõl nem tudtunk még kiszállni egy darabig, mert az összekötõ folyosó ajtaja befagyott. Az addigiakhoz képest, ezt már viccnek vettük, és türelmesen vártunk. Nagyon hálás voltam Istennek, hogy megadta, hogy idõben hazaérjek szombaton, nem kellett reptéren aludnom és bizonytalanságban lennem órákon, napokon át. A csomagok sem kallódtak el, amik persze tele voltak ajándékokkal... Köszönöm az imáját azoknak, akik gondoltak rám! (aha)

Fixanita üzente 2010-12-20 22:38:29

Sziasztok! Ismét Magyarországon vagyok!! Végre!!! "Meleg" volt a hazajövetelem a nagy hideg és sok hó miatt, de fantasztikus módon zajlott minden. Észak-Írországban 25 éve nem volt ilyen havazás, mint most. Igazából náluk nem minden télen esik hó, ha igen, akkor is januárban, és csak éppenhogy egy kis "porcukor". Az indulásom elõtti nap pedig 20 cm hó esett le Belfastban. (zizi) Úgy feküdtem le elõzõ nap este, hogy tudtam, hogy a Brit-szigeteken minden reptér zárva, kivéve a Dublinban lévõt. És nekem éppen innen indult a gépem. Másnap hajnalban vonatkisiklás volt, útlezárások, ezért nagyon korán elindultunk autóval. Útközben láttunk is egy lerobbant buszt, amit Belfast-Dublin között járt. Azzal mentem volna a repülõmhöz, ha a barátaink nem visznek el minket. Dublinból úgy szállt föl a gépünk du. 2 után, hogy Ferihegy még zárva volt. :o Mire megérkeztünk, már Budapest fogadta a gépeket. Elég félelmetes volt látni a közeledõ pályát, hogy havas. Nem is volt sima a landolás, de happy lett a vége. Magyar szilárd föld volt a lábam alatt. (taps) Viszont a repülõbõl nem tudtunk még kiszállni egy darabig, mert az összekötõ folyosó ajtaja befagyott. Az addigiakhoz képest, ezt már viccnek vettük, és türelmesen vártunk. Nagyon hálás voltam Istennek, hogy megadta, hogy idõben hazaérjek szombaton, nem kellett reptéren aludnom és bizonytalanságban lennem órákon, napokon át. A csomagok sem kallódtak el, amik persze tele voltak ajándékokkal... Köszönöm az imáját azoknak, akik gondoltak rám! (aha)

Kornél üzente 2010-12-02 14:56:29

[b]Max Lucado: [a]ÉRTÉKES VAGY [/a][/b] 5. rész Pancsinelló felnevetett. „Én értékes?! Ugyan mitõl? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?” Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt: „Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.” Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta õt. Nem is tudta, mit mondjon. „Minden nap vártam, hogy eljössz!” – folytatta Éli. „Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák” – mondta Pancsinelló. „Tudom. Mesélt rólad.” „Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?” A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: „Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.” „Micsoda?” „A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?” „Hát még nem nagyon…” Éli elmosolyodott. „Idõvel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelõre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.” Éli letette Pancsinellót a földre. „Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé –, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!” Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: „Azt hiszem, komolyan mondja!” És miközben ezt gondolta, már le is gurult egy szürke pont. Itt a vége.

Kornél üzente 2010-11-28 15:52:21

[b]„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítlek, meg is segítlek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41.10) „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.1) [/b] A fenti Biblia idézetekben Isten ígéreteit olvashatjuk, amirõl az „Értékes vagy” címû mese jutott az eszembe. Ez a mese arról szól, hogy „a fafaragómester segítségével Pancsinelló (foltmanó) felismeri, hogy milyen értékes – függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla.” Remélem, nem „sértem”:) meg a „vagány és kemény”(watt) motoros társaimat azzal, hogy ezt a mesét 5 részes változatban leírom. Végül is a szezonnak vége, hó és hideg van, így juthat olvasásra is idõnk. [b]Max Lucado: [a]ÉRTÉKES VAGY[/a][/b] 1. rész A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester mûhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, miden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztottak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörû dalokat énekeltek. Õket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így azután újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Holnap folyt. köv.

Kornél üzente 2010-11-28 15:52:21

[b]„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítlek, meg is segítlek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41.10) „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.1) [/b] A fenti Biblia idézetekben Isten ígéreteit olvashatjuk, amirõl az „Értékes vagy” címû mese jutott az eszembe. Ez a mese arról szól, hogy „a fafaragómester segítségével Pancsinelló (foltmanó) felismeri, hogy milyen értékes – függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla.” Remélem, nem „sértem”:) meg a „vagány és kemény”(watt) motoros társaimat azzal, hogy ezt a mesét 5 részes változatban leírom. Végül is a szezonnak vége, hó és hideg van, így juthat olvasásra is idõnk. [b]Max Lucado: [a]ÉRTÉKES VAGY[/a][/b] 1. rész A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester mûhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, miden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztottak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörû dalokat énekeltek. Õket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így azután újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Holnap folyt. köv.

Szent üzente 2010-11-29 23:51:20

Egy keresztény folyóiratban olvastam a következõ cikket. Nõi "mesélõje" van. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Egy asszony értéke Kedves barátainkkal ültünk együtt asztalnál. Amikor megdícsértem a barátnõm szép ruháját, férje nevetett és ezt mondta: "Az én feleségem is 8 tehenet érõ asszony". Aztán elmesélte egy eljegyzés történetét, a Csendes-óceán egyik déli szigetén történt. Johnny volt a neve Nurabandi szigetén egy jómódú fiatal legénynek. Beleszeretett egy jelentéktelen kislányba a szomszédos szigeten, Kiniwatán. A "jelentéktelen" jelzõ még talán túlzó is, Sarita sovány volt és csontos, lógó vállal és lehorgasztott fejjel járt-kelt a vidéken. Apja remélte, hogy kap majd valamennyi menyasszony-árat érte, de titkon attól félt, hogy mégsem. A szigeten az volt a szokás, hogy a menyasszony árát tehénben fizették ki. A legeszesebb és legszebb lányok ára öt tehénre is fölment. Sam azt remélte, hogy legalább egyetlen tehenet kap a lányáért. Egy napon Johnny üzent Samnek, Sarita apjának, hogy megkéri a lánya kezét, és szeretne róla tárgyalni vele. Johnnyt Nurabandi legügyesebb kereskedõjének tartották, míg Sam Kiniwata legrosszabb kereskedõje hírében állt. Johnny fiatal volt még, mégis a leggazdagabb embernek tartották a szigeten. Sam összeült családjával, hogy kidolgozzák a haditervet. Három tehenet fognak kérni, de beleegyeznek a kettõbe, miközben biztosak voltak abban, hogy Johnny nem fog többet adni, csak egyet. Elérkezett a nagy nap, és Johnny olyan ajánlattal állt elõ, ami mind Samet, mind egész Kiniwatát meglepte és megövezdeztette: "Sarita apja, nyolc tehenet kínálok neked a lányodért!" Öt hónappal az esküvõjük után egy férfi érkezett látogatóba Johnnyhoz. A vendég elõzõleg Kiniwatán volt, ahol elmesélték neki a nyolc tehén történetét. A sziget lakói ennyi idõ múlva is azon mulattak, hogy Sam, a legrosszabb üzletember a szigeten hogyan vezette az orránál fogva a gazdag fiatalembert a szomszéd szigetrõl. Ezzel szemben Nurabandin Johnny nagy tiszteletben állt. A szigeten senkinek eszébe nem jutott még csak elmosolyodni sem a háta mögött, ha neve felmerült. Johnny elsõ kérdése az volt vendégéhez: - Feltételezem, hogy Kiniwatán már hallott rólam. Onnan való a feleségem. - Igen, tudom. - Mit beszélnek rólam az emberek? - Hát, azt mondják...hogy az elmúlt ünnepek alatt nõsült. A látogató láthatóan meglepõdött ezen az egyenesen neki szegezett kérdésen. Johnny észrevette vonakodását, és igyekezett további információt kicsikarni belõle. Végül a vendég beszámolt. - Azt mondják, hogy nyolc tehenet fizetett a menyasszonyáért. Szeretnék tudni, hogy miért. Ebben a pillanatban egy csodaszép fiatalasszony lépett a szobába, hogy egy csokor virágot tegyen az asztalra. Megállt egy pillanatra, hogy rámosolyogjon Johnnyra, majd könnyû léptekkel kiment. A vendég még soha életében nem látott ilyen szép nõt: az egyenes vállak, a határozott áll, a sugárzó szemek - mindezek egészséges öntudatról tanúskodtak. Johnny félreérthetetlen büszkeséggel a a hangjában mondta: - Õ Sarita, a feleségem. - De - ellenkezett a látogató - hiszen õ ... õ csodaszép! Kiniwatán azt mondták, hogy jelentéktelen, és hogy Sam önt az orránál fogva vezette. Johnny mosolygott. - Úgy gondolja, hogy túl sok volt érte a nyolc tehén? - Semmiképp sem.... de hogy lehetséges az, hogy ennyire megváltozott? Johnny újra komoly lett. - Belegondolt egyszer is abba - kérdezte - hogy mit jelenthet egy asszonynak, ha azt kell tudnia, hogy a férjének elég volt a legalacsonyabb árat fizetnie érte, amikor megkérte? Ha késõbb összejönnek az asszonyok és túl akarják szárnyalni egymást abban, hogy kiért mennyit fizetett a férje, és az egyik négy tehenet említ, a másik talán hatról is beszélhet, mit érezhet akkor az az asszony, akit egy vagy két tehénért adott el az apja? Képzelje csak el! Én nem kívántam volna ilyet az én Saritámnak! Aztán így folytatta Johnny: - Azt akartam, hogy Sarita boldog legyen, de még többet is akartam. Ön azt mondja, hogy megváltozott, és ez így is van. Sok dolog meg tud változtatni egy nõt, külsõ és belsõ hatások. De az a legfontosabb, hogy õ mit gondol önmagáról. Míg Sarita Kiniwatán volt, semmire sem értékelte önmagát, de most tudja, hogy minden nõnél értékesebb itt a szigeten. Feleségül akartam venni Saritát. Csak õt szerettem, senki mást, de én olyan feleséget kívántam magamnak, akinek nyolc tehén az értéke! *************** Majd a mesélõ hölgy azzal fejezi be, hogy ebbõl a történetbõl rájött, hogy "Ti" "nyolc tehenet érõ nõk" vagytok Isten számára, mivel Õ ugyanezt az elvet alkalmazva, a legmagasabb árat fizette értetek.

Kornél üzente 2010-11-28 15:52:21

[b]„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítlek, meg is segítlek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41.10) „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.1) [/b] A fenti Biblia idézetekben Isten ígéreteit olvashatjuk, amirõl az „Értékes vagy” címû mese jutott az eszembe. Ez a mese arról szól, hogy „a fafaragómester segítségével Pancsinelló (foltmanó) felismeri, hogy milyen értékes – függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla.” Remélem, nem „sértem”:) meg a „vagány és kemény”(watt) motoros társaimat azzal, hogy ezt a mesét 5 részes változatban leírom. Végül is a szezonnak vége, hó és hideg van, így juthat olvasásra is idõnk. [b]Max Lucado: [a]ÉRTÉKES VAGY[/a][/b] 1. rész A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester mûhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, miden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztottak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörû dalokat énekeltek. Õket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így azután újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Holnap folyt. köv.

Kornél üzente 2010-11-28 15:52:21

[b]„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítlek, meg is segítlek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41.10) „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.1) [/b] A fenti Biblia idézetekben Isten ígéreteit olvashatjuk, amirõl az „Értékes vagy” címû mese jutott az eszembe. Ez a mese arról szól, hogy „a fafaragómester segítségével Pancsinelló (foltmanó) felismeri, hogy milyen értékes – függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla.” Remélem, nem „sértem”:) meg a „vagány és kemény”(watt) motoros társaimat azzal, hogy ezt a mesét 5 részes változatban leírom. Végül is a szezonnak vége, hó és hideg van, így juthat olvasásra is idõnk. [b]Max Lucado: [a]ÉRTÉKES VAGY[/a][/b] 1. rész A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester mûhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, miden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztottak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörû dalokat énekeltek. Õket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így azután újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Holnap folyt. köv.

Fixanita üzente 2010-11-28 23:02:46

Órási a Pancsinelló-történet! (taps) Csak folytasd, Heko! Szuper az adventi koszorú!!! Mennyi idõ alatt készítetted el, Árpi? (watt) Az adventi írás meg nagyon-nagyon jó! Köszi Szikszay tesó!!! (taps) Szerinted lehetne ebbõl egy kivonatot kiraknunk ide a honlapunk címoldalára? Meg tudnád valahogy ettõl az embertõl kérdezni?

Kornél üzente 2010-11-28 15:52:21

[b]„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítlek, meg is segítlek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41.10) „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.1) [/b] A fenti Biblia idézetekben Isten ígéreteit olvashatjuk, amirõl az „Értékes vagy” címû mese jutott az eszembe. Ez a mese arról szól, hogy „a fafaragómester segítségével Pancsinelló (foltmanó) felismeri, hogy milyen értékes – függetlenül attól, hogy a többi foltmanó mit gondol róla.” Remélem, nem „sértem”:) meg a „vagány és kemény”(watt) motoros társaimat azzal, hogy ezt a mesét 5 részes változatban leírom. Végül is a szezonnak vége, hó és hideg van, így juthat olvasásra is idõnk. [b]Max Lucado: [a]ÉRTÉKES VAGY[/a][/b] 1. rész A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester mûhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben, miden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztottak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörû dalokat énekeltek. Õket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így azután újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Holnap folyt. köv.

Jéhu üzente 2010-11-28 14:28:14

[a]A világraszóló pillanat[/a] Helyesen értjük-e keresztény ünnepeinket? Keresztény ünnepeink lényege torzulni látszik. Az adventi ünnepkör valódi üzenete még a templomba járó emberek elõtt is homályban marad - mondta lapunknak Somogyi László lelkészi elnök. −.Az advent egyházi ünnep, valóban megérdemli, hogy az alapjelentését is tisztázzuk. Az „advent” elnevezés a közhiedelemmel ellentétben nem „várakozást”, hanem „eljövetel”-t jelent. Nagyon lényeges a különbség, noha a kettõ között létezik összefüggés − mondja Somogyi László, a Székesfehérvári Református Egyházközség lelkészi elnöke. Az a tapasztalatom, hogy ünnepeink értelmezése és gyakorlatuk olyan irányba változott, amely lelkileg nem mozdít ki senkit hétköznapi életrendjébõl. A „Jézuskázással”, a húsvéti nyúllal is csak kevesen, a pünkösddel pedig az emberek legnagyobb része nem tud mit kezdeni. Félelmetes torzulás ez, amelynek lényege, hogy a keresztény ünnepek ne hassanak ránk, s így általuk semmi se változzon az életünkben. Az elsõ keresztények idején az ünnepek teljesen felvillanyozták az embereket, komoly hatással voltak rájuk. Éppen ezért ismételten hangsúlyoznunk kell az advent igazi tartalmát, amely Jézus Krisztus eljövetelére utal. E tartalom viszont három üzenetet is hordoz: elõször is emlékezünk az õ elsõ eljövetelére. Másodsorban fontos az a missziói vonatkozás, amely szerint Jézus Krisztusnak „érkezése van az életembe”, azaz a jelenben szükséges, hogy befogadjam õt, mint személyes megváltómat és Uramat. Az advent harmadik vonatkozása ugyanilyen fontos: ez az ünnep Jézus Krisztus második, történelmet átformáló megjelenésére utal, amikor majd Királyok Királyaként és Uraknak Uraként megjelenik az emberiség elõtt. Errõl is kell, hogy szóljon a keresztény igehirdetés. − Ez világraszóló pillanat... − Történelmet megrengetõ esemény lesz. Hittanos gyermekektõl meg szoktam kérdezni, szerintük mi lesz a történelem következõ legnagyobb eseménye? A rák ellenszerének feltalálástól kezdve az atomfegyverek leszereléséig szinte mindent elmondanak. Valóban, mindez hatalmas esemény volna, de a legnagyobb mégis Jézus Krisztus visszajövetele lesz! − Az ünnepkör párhuzamba állítható az ószövetségi zsidó kultúra messiásvárásával ? − A várakozás arra készítette fel az ószövetségi Izraelt, hogy egyszer el fog jönni a messiás. Vagyis a messiás elsõ eljövetele szintén advent. De ez már megtörtént. Ha csak ezzel lehetne párhuzamba állítani a mai adventi ünneplésünket, akkor valóban nem mutatna tovább a karácsonyon. De a Biblia egésze az Úr második, dicsõséges eljövetelét is meghirdeti. − Mi lenne a helyes magatartása az adventi idõszakban a keresztény embernek? A Biblia ad erre valamilyen tanácsot? −A hangsúly az önvizsgálaton van. Mi történne, ha ma, vagy holnap jönne el az Úr ismét? Felkészülten várom-e? Folyamatos önvizsgálatra és bûnbánatra van szükségem. Ha azt látom, hogy túlságosan belemerültem a világba, és nem veszem már komolyan az Istentõl rendelt küldetésemet, akkor böjtként határozzam el, hogy például kevesebbet nézem a tv-t, kevesebbet eszem, vagy szórakozom. Helyette többet tanulmányozom az Isten igéjét, és az önvizsgálatra, a bûnbánatra nagy hangsúlyt fektetek. −Visszatérve advent lényegi üzenetére, Jézus Krisztus második eljövetelérõl sok esetben a történelmi felekezetek szemérmesen hallgatnak. Ha valaki mégis hangsúlyozza, hamar megkaphatja a „túlzó” és a „szektás” jelzõt... −− Szomorú, ha a nagyobb keresztény közösségek keveset beszélnek errõl. Természetesen elhangzik a tanítás róla a hitoktatásban, a konfirmációi felkészítés során, bibliaórákon és az igehirdetésekben, de nem az õt megilletõ súllyal. Ezen valóban változtatni kell. Az pedig a másik szomorú valóság, hogy a nagy elhallgatás miatt létrejött egy olyan felekezet, amely ezzel a központinak beállított tanítással különült el a többi közösségtõl. Mindez sokak számára úgy csapódik le, mintha az advent hangsúlyozása csupán egy felekezet szívügye volna, és nem a Bibliáé. Ez pedig súlyos tévedés, hiszen Jézus Krisztus második eljövetele nem egy keresztény felekezet, hanem a teljes Szentírás fontos üzenete. − De miért történt ez az elhallgatás? − Amint korábban utaltam rá, ez bizonyos értelemben kényelmetlen, „kizökkentõ” üzenet. Nincs mese, szembesülnünk kell azzal, hogy az Úr Jézussal találkozni fogunk. Ha az egyház elvilágiasodik, akkor meg kell húzni a vészharangot: akár élõ hitben, akár felszínes vallásosságban élünk, a tényeken semmit sem fog változtatni. Jézus Krisztus hamarosan visszajön, s ezzel jó az egyházaknak ismételten szembenézniük. Valódi megtérésre, újjászületésre az egyháztagoknak és a vezetõknek is szüksége van. − Advent jelképrendszerrel is bír. Koszorúk, gyertyák, házikók. A protestáns közösségekben nem okoz gondot, hogy tárgyiasított jelképekkel is élnek? - A jelképrendszereknél mindig két fontos kritikai szempont létezik: az eredeti pogány jelentést közvetítik-e még, vagy megtörtént egészséges, a teljes bibliai kijelentéssel összhangot mutató „krisztianizálásuk”? Jó példa erre a karácsony ünnepe. A pogány napkultusz leépítése érdekében határozott úgy a 4. századi keresztyénség, hogy az Úr Jézus születésének addig nem létezõ megünneplését bevezetik. A decemberi napfordulót keresztény tartalommal töltötték meg. Ma egyetlen teológus sem problémázik azon, hogy miért decemberben ünnepeljük a karácsonyt, bár a Biblia nem ad információt a pontos dátumra nézve. Az adventi koszorú esetében a világosság növekedése és Jézus eljövetele biblikus szimbólum. A fény növekedése a világ világosságára, Krisztusra mutat. Az adventi házikó építése pedig az jelzi, hogy ha az életünk ablakán bepillant az Úr, vajon mit láthat? Ezeket a gyakorlatokat tehát megtölthetjük olyan keresztény tartalommal, amelyekbõl a következõ nemzedékek épülhetnek. Szûcs Gábor

Szent üzente 2010-11-26 23:15:50

[i]Lényeg hogy igy is fenntartható olyan kapcsolat ahol áldást kapunk és adunk egymásnak [/i] (aha) (aha) (aha)

fakopács üzente 2010-11-26 23:07:18

Igazad van! Ahoz hogy megérts ismerned kellene a napi elfoglaltságomat, de ezen a nyilt fórumon nem akarok mindent kiteregetni. Van aki azt hinné dicsekszem van aki azt hogy sajnáltatom magamat. Elég annyi hogy négy gyerekem van, többségük kis koruktól zenél és koncertre elõadásra járok velük. Én szállítom a hangszereket és a gyülinek is a hangtechnikát-hangszereket + a zeneiskolának is be segítek a külömbözõ rendezvények lebonyolításában,szállításban és még "mellékesen" eltartom a családot napi elfoglaltságként. Szóval ne csodálkozz ha éjjel irok a témákhoz az oldalon mivel máskor nem vagyok net-közelben. Olykór már nincs türelmen kikeresni az Igeverseket csak idézem emlékezetbõl. De nekem így is jól esik kiadni magambol valamit ami ki-kivánkozik mert nagyon keveset tudok /hétköznap egyáltalán nem/ gyülekezetbe menni. Csak vasárnap találkozom a testvérekkel. Na hagyjuk! Lényeg hogy igy is fenn tartható olyan kapcsolat ahol áldást kapunk és adunk egymásnak. Köszi a biztatást az írásra. Szeretettel megosztom veletek amit kapok megértéseket vagy a beírtakhoz hozzá szólok csak legyen idõm.

fakopács üzente 2010-11-25 21:16:28

Igen én is arra az idézetre utaltam, csak nem mindig keresem ki a Bibliából és irom az Igehelyet mert nincs idõm minden alkalommal keresgélni. Mikor bele olvasok a témában az oldalon és hozzá szeretnék irni én is véleményt, csak ugy tódulnak az agyamban azok az Igék amik hozzá kapcsolódnak. Ezért ha tudom késõbb kikeresve utána szerkesztem, vagy megírom kérésre utólag. Nagyon jó hogy felvetõdik egy-egy téma és sokan hozzászolnak ill. hozzá írnak, véleményt cserélnek és kialakul az egységes látás anélkül hogy egymás "szavába vágnánk". Olvasd el Zsoltárok 133-at. vagy:Mt18:19-20

zsaby üzente 2010-11-25 12:53:40

Köszönöm a hozzászólásodat, a magvetõ csak veti a magot és tényleg nem rajta múlik, hogy milyen a talaj ahová hull, de a disznókkal kapcsolatban erre gondoltam, [i]„Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal tapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.” (Máté 7:6)[/i]

fakopács üzente 2010-11-24 23:20:33

Mivel rész szerint van bennünk az ismeret, nem mondhatjuk: én világosságban járok, ezért kérlek had világosítsalak fel. Nekünk akik többet ismerünk az Igébõl mint vallásos ismerõseink a Bibliára hivatkozva kell a felvilágosítást megtenni azoknak akikkel olyan kapcsolatban vagyunk hogy ezt elfogadják. "Tartozunk mi erõsek hogy az erõtlenek erõtlenségét hordozzuk és ne magunknak kedveskedjünk" Roma 15:1 Azután az Ige magva hullik többféle talajba /egy szíven belül is/ más-más módon fogad dolgokat. Ezért nem a magvetõ a felelõs hanem a talaj tulajdonosa. Figyelembe kell vennünk nem nekünk változnak meg az emberek mert az csak hatás, hanem a Krisztus bünteltörlõ áldozatára. Ha megértik megváltoznak, ha nem, nem . Ezt erõszakolni nem lehet... "az õ Urának esik vagy kel..." A disznók nem akik nem fogadják el, hanem akik neked támadnak, és gonoszul szólnak az Ur utjáról. Ellentállnak a Szent Léleknek, de ezt érzed a bizonyságtétel közben mert ugy pattan vissza róluk mint a ping-pong labda.

Fixanita üzente 2010-11-24 14:42:06

Ja, ezek után már csak azt kell eldönteni, hogy mi a legfontosabb dolog, és mi a kevésbé fontos dolog... :p Aztán minden rendben lesz.

Jéhu üzente 2010-11-24 11:10:20

Kedves Testvérek! Ajánlom figyelmetekbe ezt az idézetet! "A legfontosabb dolgokban egységre, a kevésbé fontos dolgokban szabadságra, és minden dolgunkban szeretetre kell törekednünk!" (John Wesley) Ismerõs? ÜDV

Fixanita üzente 2010-11-24 00:58:41

Olvassátok el a mai (szerda) reggeli igéket a Mindennapi kenyerünk rovatunkból. Óriási idõzítés!!! Dávid arra kéri Istent, hogy segítsen neki ellenségeivel szemben. Dávid hatalmas király, mégsem "odacsap", hanem azt kéri, hogy Isten legyen a bírójuk. Óriási! El kell engednem a magamért való bosszúállást, és ha átengedem Istennek, az két okból is célszerû: 1. Isten igazságosan fog "megfizetni" az illetõnek: se többet, se kevesebbet. Mi inkább többet szoktunk visszaadni, illetve vélt sérelemért is szívesen büntetnénk. Szóval csak Isten tud teljesen igazságos lenni. 2. Isten esélyt fog adni annak a másiknak, esetleg még idõt is, hogy belássa a vétkét. Ha az illetõ nem bánja meg, akkor gyûjti a többi bûnéhez, és lesz következménye. Ha megbánja, akkor az Úr Jézus már kifizette. És sem Isten nem fogja az illetõt megbüntetni, sem én. A másik igevers pedig arról beszél, hogy a szeretet nem tesz semmi olyat, ami a másiknak rossz lenne. A Bibliából tudom megnézni, hogy a másiknak mi a rossz és mi a jó. Ha pl. úgy látom, hogy rossz a másiknak, hogy az Úr Jézus helyett egy emberhez imádkozik, amire egyetlen felszólítás sincs a Bibliában, akkor az a jó a másiknak, ha segíteni akarok neki, és szólok. Ha mondom neki - mert szeretem -, hogy jobb lenne közvetlenül Isten Fiát megszólítani, ha erre még maga az Úr Jézus kér minket. Rossz lenne, ha nem szólnék a barátomnak errõl, mert a ez azt jelentené, hogy nem érdekel, hogy eltér Isten akaratától. Ha persze a barátom nem akar ezen változtatni, akkor marad az, hogy tovább imádkozom érte, szabad akaratában semmiképp nem korlátozhatom. Az sem szeretet, ha ráhagyom a tévedését (ez a közöny), és az sem szeretet, ha a szabad akaratában korlátozni akarnám (ez az erõszak). Az a szeretet, ha felhívom a figyelmét arra, hogy tévesen lát valamit. Nem közönyre, nem erõszakra, hanem szeretetre vagyunk teremtve!

Kornél üzente 2010-11-23 11:18:18

Miközben egyetértek azokkal a gondolatokkal, felvetésekkel és véleményekkel, amiket eddig megfogalmaztatok, eszembe jut: nekem nehéz a helyes hozzáállást megtalálni, amikor szembesülök az eddig létrejött egyházak, felekezetek hagyományaival, szokásaival esetleges „tévtanításaival”. Ebbe a körbe (szerintem) beletartozónak a „hagyományokat tisztelõ, a modern gondolkodású, a karizmatikus és a csúcs karizmatikus” egyházak, felekezetek, vagyis mindegyik. Szerintem a probléma ott kezdõdik, amikor elkezdik a HÍVÕK hirdetni a kegyelem helyett, a „kegyelem+ még valami” változatot - pl. öltözködés, viselkedés, anyagi áldás, egészség-gyógyulás, hány ember tért meg a bizonyságtételedre?, karizmák, kötelezõ misén vagy Istentiszteleten való megjelenés, Jézuson kívül más közbenjáró stb. - ami tévtanítás. Mára már ebbe az elvárási rendszerbe, gondolkodásmódba, viselkedésbe „belefáradtam”, ill. besokaltam. Nem igazán találom a helyemet. Nagyon sokat csalódtam a tesókben, pedig (bocsánat a kiragadt problémakörért) nem váltam el, a feleségemmel felneveltünk 8-9 gyermeket, 23 éve feladtam mindent a „szolgálatért”. Mégis, amikor másként ("szabadabban") kezdek el gondolkodni, mint a HÍVÕK tömegei, elutasítottságot, meg nem értést és némi „lenézettséget” érzékelek a testvérektõl. Miért van az, hogy a nem HÍVÕ embertársaimtól és a más felekezetû tesóktól több megértést és jó szót kapok, mint a „felekezeti” testvéreimtõl??? Megesett velem, hogy az a gyülekezet, aki 2 évben is meghívott igei szolgálatra, csak azért mert gyülekezetet váltottunk (felekezetet nem!), idén már nem hívott meg. Utólag kiderült, hogy beszéltek arról, nem tudják mi van velem (igaz, nem is kérdezték), ezért inkább nem hívnak (magas a rizikó faktorom!?). Tudnék „mesélni”, de inkább nem teszem!(!) (Lehet, hogy túl õszintére sikerült???) (h)

zsaby üzente 2010-11-22 18:25:03

Kedves Árpi! Szívembõl szóltál. Engem ezek a jelenségek végtelenül zavarnak. Ne is tudom, hogy mit mondjak. Szeretném hinni, hogy mindenki ezek szerint áll mind a más felekezetû társai, mind a nem hívõk barátainkhoz. Ölellek és köszönöm!

Kornél üzente 2010-11-23 11:18:18

Miközben egyetértek azokkal a gondolatokkal, felvetésekkel és véleményekkel, amiket eddig megfogalmaztatok, eszembe jut: nekem nehéz a helyes hozzáállást megtalálni, amikor szembesülök az eddig létrejött egyházak, felekezetek hagyományaival, szokásaival esetleges „tévtanításaival”. Ebbe a körbe (szerintem) beletartozónak a „hagyományokat tisztelõ, a modern gondolkodású, a karizmatikus és a csúcs karizmatikus” egyházak, felekezetek, vagyis mindegyik. Szerintem a probléma ott kezdõdik, amikor elkezdik a HÍVÕK hirdetni a kegyelem helyett, a „kegyelem+ még valami” változatot - pl. öltözködés, viselkedés, anyagi áldás, egészség-gyógyulás, hány ember tért meg a bizonyságtételedre?, karizmák, kötelezõ misén vagy Istentiszteleten való megjelenés, Jézuson kívül más közbenjáró stb. - ami tévtanítás. Mára már ebbe az elvárási rendszerbe, gondolkodásmódba, viselkedésbe „belefáradtam”, ill. besokaltam. Nem igazán találom a helyemet. Nagyon sokat csalódtam a tesókben, pedig (bocsánat a kiragadt problémakörért) nem váltam el, a feleségemmel felneveltünk 8-9 gyermeket, 23 éve feladtam mindent a „szolgálatért”. Mégis, amikor másként ("szabadabban") kezdek el gondolkodni, mint a HÍVÕK tömegei, elutasítottságot, meg nem értést és némi „lenézettséget” érzékelek a testvérektõl. Miért van az, hogy a nem HÍVÕ embertársaimtól és a más felekezetû tesóktól több megértést és jó szót kapok, mint a „felekezeti” testvéreimtõl??? Megesett velem, hogy az a gyülekezet, aki 2 évben is meghívott igei szolgálatra, csak azért mert gyülekezetet váltottunk (felekezetet nem!), idén már nem hívott meg. Utólag kiderült, hogy beszéltek arról, nem tudják mi van velem (igaz, nem is kérdezték), ezért inkább nem hívnak (magas a rizikó faktorom!?). Tudnék „mesélni”, de inkább nem teszem!(!) (Lehet, hogy túl õszintére sikerült???) (h)

Fixanita üzente 2010-11-22 21:37:40

Árpi, kösz ezt az idézetet. Totálisan igaza van ennek az embernek. Ez az a Szûcs Sándor, aki tanár is? Amúgy ez a kép kísértetiesen megegyezik azokéval a farizeusokéval, akik megvetették Jézus azért, mert bûnösökhöz alacsonyodott le. A történelem sajnos folyamatosan ismétli magát. Én is sokakról tudok, akik pont keresztyének miatt lettek hitetlenekké. Pontosabban olyanok miatt, akik keresztyéneknek tartották magukat, de csak vallásosak voltak szeretet nélkül. Ilyen lelkülettel emberek tízezreit ölték meg az elmúlt kétezer évben. A lényeg számomra: egyéni barátság, tisztelet, mély baráti kapcsolat. Illetve az a lelkület, hogy csak egy "koldus" vagyok, aki el tudja mondani a másik koldusnak, hogy hol a kenyér.

Szent üzente 2010-11-22 12:04:59

Az alábbiakban Szûcs Sándor írását teszem közzé, Õ egy velem egyidõs baptista lelkipásztor. Tapasztalataiból nyilván mindannyian sokat magunk is felismerünk. Akinek nem inge, ne vegye magára. Én személy szerint is ráismerek dolgokra, viszont épp a válásom tekintetében, sokkal kedvezõbb tapasztalatokkal rendelkezem - hála Istennek:)! Üdv mindannyiótoknak:)! ----------------------------------------------------------------------------------------------- Van pár olyan dolog, amivel szinte nonstop "megbotránkoztatjuk" a nem keresztényeket a környezetünkben. Kicsiben és nagyban, szószékrõl és a hátsó sorból, egyéniben és felekezetiben - szóval mindenhol. Ezek nagyon általános negatívumai keresztény kultúránknak és viselkedésünknek. Íme az 5 "csúcstartó" - saját tapasztalataim alapján: [b]1. "Nem értem, hogy egyik keresztény miért ócsárolja a másikat...!"[/b] Hihetetlenül népszerû sportot tudunk ûzni abból, hogy szidjuk a testvéreinket. Kit a vélt vagy a valós bûnei miatt, kit a tanításai és nézetei miatt. A másik felekezetût, a másképpen imádkozót, a más zenei stílusért rajongót... Szerintem nincs mégegy közösség, amelynek tagjai annyit bántanák egymást szavakkal, mint a keresztények. [d][a] "Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírû, ha valami nemes és dícséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttattok is tõlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" [/a][/d]Filippi4,8-9 [b] 2. "Nagyon zavar ez az 'én vagyok a szent, te vagy a bûnös-világi' attitûd...!"[/b] Ez a lelki gõg nagyon visszataszító a nem hívõk számára. Amikor csak azért nézik, szólják vagy kezelik le õket, mert még nem tértek meg. Amikor a prédikációkból, bizonyságtételekbõl kihallatszik, hogy aki nem keresztény (és lehetõleg ugyanolyan felekezetû, mint a beszélõ), az értéktelen! A nem hívõ embereknek nagyon elegük van abból, hogy olyan keresztények nézik le õket sok esetben, akik az élet számos területén semmi komolyat nem tudnak felmutatni. Nem az a bajuk, hogy megmondják nekik, hogy Krisztus nélkül még nincs rendben az életük, hanem hogyha azt kommunikálják nekik, hogy ez egyenlõ azzal, hogy nem is ér semmit az életük! [d][a]Jézus soha nem tekintett egyetlen embert sem értéktelennek![/a][/d] [b]3. "A keresztényeknek csak az a fontos, hogy mi meghallgassuk az õ üzenetüket - de õk nem hallgatnak meg bennünket!"[/b] Hát sajnos az evangéliumhirdetés a legtöbb "evangélista" számára nem áll másból, mint "lenyomni Jézust az áldozat torkán". Csak beszélünk, csak az a fontos, amit mi akarunk mondani, a másikat pedig az Isten Igéje "nevében" lesöpörjük a tereprõl. Egy evangélizációs folyamatban a beszélgetõpartnerünket nagyon ritkán tekintjük egyenrangú félnek. És ne gondoljuk, hogy ezt õ nem fogja érzékelni! [b]4. "Kioktatnak a saját életemrõl anélkül, hogy ismernének...!"[/b] Hát igen, nagy szakértõk vagyunk abban, hogy ránézésre kiolvassunk egy tekintetbõl egy egész életet! Micsoda önhittség! A keresztények hihetetlenül tudnak általánosítani (ez eleve nagy hiba), és mindenkit bedobálnak egy-egy igeverssel ellátott fiókba. Találkozunk egy drogossal, és rögtön szakértõkké válunk a függõségekkel kapcsolatban, és máris dobáljuk az igeversekbe csomagolt közhelyeket, mintha mindent tudnánk annak az embernek az életérõl. Hogy mivel kel és mivel fekszik, mire gondol mielõtt belövi magát... Vagy találkozunk valakivel és elkezdjük mondani neki, hogy Jézus minden gondját el tudja feledtetni, és örömmel tölti be a szívét...és lehet, hogy az illetõ épp most jön egy temetésrõl. Amikor elváltam, hirtelen jöttek a telefonhívások, az e-mailek, és mindenki osztotta a tanácsokat, ítélgetett - olyanok is, akiket még csak nem is ismertem! Vagy olyanok, akikkel évek óta nem beszéltem. De õk nagyon otthon érezték magukat az én életemben, néha már úgy éreztem, hogy jobban mint én. "Kitalálták" a gondolataimat, az érzéseimet, a motivációimat, a döntéseim okát, õk magyarázták nekem, hogy én mit miért tettem vagy nem tettem...hihetetlen volt. Hihetetlenül elkeserítõ és elszomorító. Ez nem azt jelenti, hogy senki nem szólhat bele az életembe. De legalább ismerjen egy kicsit. Legalább legyen részese az életemnek. Legyen a barátom. És itt a lényeg: a nem keresztény emberek sokszor úgy érzik, hogy õk nem többek a keresztény számára, mint munkaeszközök, akiken dolgozni kell egy felsõbb utasításra. Csak épp nincs valódi befektetés, valódi életközösség, valódi kapcsolat. Csak feladat van, célkitûzés: "meg kell térned!" [d][a]"Ne megtéríteni akarjanak! Legyenek részesei az életemnek, legyenek a barátaim, akikre számíthatok, álljanak mellettem akkor is, ha nem fûzõdik hozzá 'missziós érdekük', és mutassák meg a saját életükben Krisztust! Így sokkal könnyebb lenne!"[/a][/d] [b]5. "Õk sem veszik komolyan, amit hirdetnek...!"[/b] A nem keresztényeknek nem az a legnagyobb bajuk, ha látnak elbukni egy hívõ embert. Õk sokszor sokkal reálisabban és õszintébben beismerik, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy gyarló és bûnös, hibás emberek vagyunk. Nem a bukással van a bajuk, azt meg tudják bocsájtani (saját példámból is tudom). Az zavarja õket igazán, hogy ha a keresztények hülyének nézik õket azzal, hogy azt feltételezik, hogy mivel az illetõ nem hívõ, úgysem látja át ezeket az ellentmondásokat. Egy saját példa - tanulságképpen: A válásom miatt a hívõ barátaim nagy része szinte azonnal dobott. 15 év szolgálat után szinte egyik napról a másikra kiközösítettnek, kidobottnak, selejtesnek, mindenestõl értéktelennek éreztem magam, mert majdnem mindenhonnan ez áradt felém. Ebbõl elég sokat érzékelt a környezetem is. És egy nem hívõ barátom - akit már sikerült "elcsábítani" gyülekezeti csendes hétvégére - azt mondta nekem: "Na látod, ezért nem leszek én keresztény! Elbuktál és ezért még mélyebbre taposnak, ahelyett, hogy felemelnének a földrõl. És ha veled így bánnak, mit várhatnék tõlük én, a kezdõ keresztény?!" Utána még beszélgettünk tovább, és pont ezt mondta el: a keresztények szinte az egyetlen emberi közösség, amely azonnal eldobja a saját sebesültjeit, és ezt látják ám a nem hívõk is. És nagyon visszarettenti õket az az alternatíva, hogy mi lesz velük, ha elbuknak. Kevés a jó és szép példa arra, amikor egy gyülekezet odaáll a bûnös mellé és valóban emeli, segít az életének rendezésében. [b]Szóval...:[/b] Van három olyan dolog, amit nekünk a keresztényeknek sugároznunk kellene az EMBEREK felé. Nem Isten felé, az más, most nem errõl van szó. Az emberek felé, és fõleg azok felé, akiknek szolgálni akarunk. 1. Alázat 2. Tisztelet a másik ember iránt 3. Elfogadás - azaz valódi, reális, feltétel nélküli szeretet Lemondani a "mindentudásunkról", a kliséinkrõl, a begyakorolt válaszainkról, a lelki gõgrõl, abbahagyni az ítélkezést és megtanulni értéket találni minden emberben, akár elbukott keresztény, akár nem hívõ. Meg kell tanulnunk hallgatni, szolgálni nyomulás nélkül, és a nem hívõ emberekre úgy tekinteni, mint emberi lényekre, akik Isten számára a legfontosabbak. Õk nem "missziós célpontok", nem "imatárgyak", hanem hús-vér emberek, akik éreznek, akik mögött évtizednyi tapasztalatok, emlékek, jó és rossz döntések állnak... Azt hiszem küldetésünk sikerének egyik legfontosabb feltétele, hogy megváltozzon viszonyulásunk embertérsaink felé. És tapasztalatom szerint õk már nagyon várnak erre - [b]RÁNK[/b]!

Szent üzente 2010-11-22 12:04:59

Az alábbiakban Szûcs Sándor írását teszem közzé, Õ egy velem egyidõs baptista lelkipásztor. Tapasztalataiból nyilván mindannyian sokat magunk is felismerünk. Akinek nem inge, ne vegye magára. Én személy szerint is ráismerek dolgokra, viszont épp a válásom tekintetében, sokkal kedvezõbb tapasztalatokkal rendelkezem - hála Istennek:)! Üdv mindannyiótoknak:)! ----------------------------------------------------------------------------------------------- Van pár olyan dolog, amivel szinte nonstop "megbotránkoztatjuk" a nem keresztényeket a környezetünkben. Kicsiben és nagyban, szószékrõl és a hátsó sorból, egyéniben és felekezetiben - szóval mindenhol. Ezek nagyon általános negatívumai keresztény kultúránknak és viselkedésünknek. Íme az 5 "csúcstartó" - saját tapasztalataim alapján: [b]1. "Nem értem, hogy egyik keresztény miért ócsárolja a másikat...!"[/b] Hihetetlenül népszerû sportot tudunk ûzni abból, hogy szidjuk a testvéreinket. Kit a vélt vagy a valós bûnei miatt, kit a tanításai és nézetei miatt. A másik felekezetût, a másképpen imádkozót, a más zenei stílusért rajongót... Szerintem nincs mégegy közösség, amelynek tagjai annyit bántanák egymást szavakkal, mint a keresztények. [d][a] "Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírû, ha valami nemes és dícséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttattok is tõlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" [/a][/d]Filippi4,8-9 [b] 2. "Nagyon zavar ez az 'én vagyok a szent, te vagy a bûnös-világi' attitûd...!"[/b] Ez a lelki gõg nagyon visszataszító a nem hívõk számára. Amikor csak azért nézik, szólják vagy kezelik le õket, mert még nem tértek meg. Amikor a prédikációkból, bizonyságtételekbõl kihallatszik, hogy aki nem keresztény (és lehetõleg ugyanolyan felekezetû, mint a beszélõ), az értéktelen! A nem hívõ embereknek nagyon elegük van abból, hogy olyan keresztények nézik le õket sok esetben, akik az élet számos területén semmi komolyat nem tudnak felmutatni. Nem az a bajuk, hogy megmondják nekik, hogy Krisztus nélkül még nincs rendben az életük, hanem hogyha azt kommunikálják nekik, hogy ez egyenlõ azzal, hogy nem is ér semmit az életük! [d][a]Jézus soha nem tekintett egyetlen embert sem értéktelennek![/a][/d] [b]3. "A keresztényeknek csak az a fontos, hogy mi meghallgassuk az õ üzenetüket - de õk nem hallgatnak meg bennünket!"[/b] Hát sajnos az evangéliumhirdetés a legtöbb "evangélista" számára nem áll másból, mint "lenyomni Jézust az áldozat torkán". Csak beszélünk, csak az a fontos, amit mi akarunk mondani, a másikat pedig az Isten Igéje "nevében" lesöpörjük a tereprõl. Egy evangélizációs folyamatban a beszélgetõpartnerünket nagyon ritkán tekintjük egyenrangú félnek. És ne gondoljuk, hogy ezt õ nem fogja érzékelni! [b]4. "Kioktatnak a saját életemrõl anélkül, hogy ismernének...!"[/b] Hát igen, nagy szakértõk vagyunk abban, hogy ránézésre kiolvassunk egy tekintetbõl egy egész életet! Micsoda önhittség! A keresztények hihetetlenül tudnak általánosítani (ez eleve nagy hiba), és mindenkit bedobálnak egy-egy igeverssel ellátott fiókba. Találkozunk egy drogossal, és rögtön szakértõkké válunk a függõségekkel kapcsolatban, és máris dobáljuk az igeversekbe csomagolt közhelyeket, mintha mindent tudnánk annak az embernek az életérõl. Hogy mivel kel és mivel fekszik, mire gondol mielõtt belövi magát... Vagy találkozunk valakivel és elkezdjük mondani neki, hogy Jézus minden gondját el tudja feledtetni, és örömmel tölti be a szívét...és lehet, hogy az illetõ épp most jön egy temetésrõl. Amikor elváltam, hirtelen jöttek a telefonhívások, az e-mailek, és mindenki osztotta a tanácsokat, ítélgetett - olyanok is, akiket még csak nem is ismertem! Vagy olyanok, akikkel évek óta nem beszéltem. De õk nagyon otthon érezték magukat az én életemben, néha már úgy éreztem, hogy jobban mint én. "Kitalálták" a gondolataimat, az érzéseimet, a motivációimat, a döntéseim okát, õk magyarázták nekem, hogy én mit miért tettem vagy nem tettem...hihetetlen volt. Hihetetlenül elkeserítõ és elszomorító. Ez nem azt jelenti, hogy senki nem szólhat bele az életembe. De legalább ismerjen egy kicsit. Legalább legyen részese az életemnek. Legyen a barátom. És itt a lényeg: a nem keresztény emberek sokszor úgy érzik, hogy õk nem többek a keresztény számára, mint munkaeszközök, akiken dolgozni kell egy felsõbb utasításra. Csak épp nincs valódi befektetés, valódi életközösség, valódi kapcsolat. Csak feladat van, célkitûzés: "meg kell térned!" [d][a]"Ne megtéríteni akarjanak! Legyenek részesei az életemnek, legyenek a barátaim, akikre számíthatok, álljanak mellettem akkor is, ha nem fûzõdik hozzá 'missziós érdekük', és mutassák meg a saját életükben Krisztust! Így sokkal könnyebb lenne!"[/a][/d] [b]5. "Õk sem veszik komolyan, amit hirdetnek...!"[/b] A nem keresztényeknek nem az a legnagyobb bajuk, ha látnak elbukni egy hívõ embert. Õk sokszor sokkal reálisabban és õszintébben beismerik, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy gyarló és bûnös, hibás emberek vagyunk. Nem a bukással van a bajuk, azt meg tudják bocsájtani (saját példámból is tudom). Az zavarja õket igazán, hogy ha a keresztények hülyének nézik õket azzal, hogy azt feltételezik, hogy mivel az illetõ nem hívõ, úgysem látja át ezeket az ellentmondásokat. Egy saját példa - tanulságképpen: A válásom miatt a hívõ barátaim nagy része szinte azonnal dobott. 15 év szolgálat után szinte egyik napról a másikra kiközösítettnek, kidobottnak, selejtesnek, mindenestõl értéktelennek éreztem magam, mert majdnem mindenhonnan ez áradt felém. Ebbõl elég sokat érzékelt a környezetem is. És egy nem hívõ barátom - akit már sikerült "elcsábítani" gyülekezeti csendes hétvégére - azt mondta nekem: "Na látod, ezért nem leszek én keresztény! Elbuktál és ezért még mélyebbre taposnak, ahelyett, hogy felemelnének a földrõl. És ha veled így bánnak, mit várhatnék tõlük én, a kezdõ keresztény?!" Utána még beszélgettünk tovább, és pont ezt mondta el: a keresztények szinte az egyetlen emberi közösség, amely azonnal eldobja a saját sebesültjeit, és ezt látják ám a nem hívõk is. És nagyon visszarettenti õket az az alternatíva, hogy mi lesz velük, ha elbuknak. Kevés a jó és szép példa arra, amikor egy gyülekezet odaáll a bûnös mellé és valóban emeli, segít az életének rendezésében. [b]Szóval...:[/b] Van három olyan dolog, amit nekünk a keresztényeknek sugároznunk kellene az EMBEREK felé. Nem Isten felé, az más, most nem errõl van szó. Az emberek felé, és fõleg azok felé, akiknek szolgálni akarunk. 1. Alázat 2. Tisztelet a másik ember iránt 3. Elfogadás - azaz valódi, reális, feltétel nélküli szeretet Lemondani a "mindentudásunkról", a kliséinkrõl, a begyakorolt válaszainkról, a lelki gõgrõl, abbahagyni az ítélkezést és megtanulni értéket találni minden emberben, akár elbukott keresztény, akár nem hívõ. Meg kell tanulnunk hallgatni, szolgálni nyomulás nélkül, és a nem hívõ emberekre úgy tekinteni, mint emberi lényekre, akik Isten számára a legfontosabbak. Õk nem "missziós célpontok", nem "imatárgyak", hanem hús-vér emberek, akik éreznek, akik mögött évtizednyi tapasztalatok, emlékek, jó és rossz döntések állnak... Azt hiszem küldetésünk sikerének egyik legfontosabb feltétele, hogy megváltozzon viszonyulásunk embertérsaink felé. És tapasztalatom szerint õk már nagyon várnak erre - [b]RÁNK[/b]!

Fixanita üzente 2010-11-01 17:56:13

[img]1288629704.jpg[/img] Tegnap a reformáció vasárnapján Ballynahinchben voltam az egyik presbiteriánus gyülekezetben. Egy nagyváradi magyar segédlelkész tölti itt a szolgálati idejét, õ hívott meg néhányunkat, magyarokat erre az alkalomra. Erdélyi magyar liturgia szerint (persze azért angol nyelven) tartotta az istentiszteletet, és a végén felvételrõl magyarul hallhattunk énekeket. Óriási élmény volt! Összesen heten voltunk magyarok: ez a segédlelkész a feleségével, kislányukkal, egy református teológus lánnyal, és egy idõs házaspárral, akik 40 éve vannak itt Belfastban, és tanítottak a Queen Egyetemen. Nem is sejtitek, milyen élmény magyarul beszélgetni órákon át! ;)

Fjanos üzente 2010-10-08 12:55:51

Sziasztok! Nem tudtam eldönteni, melyik topicba tegyem e bejegyzést, végül ide tettem... Feltöltöttem az ausztriai túrán csinált képeinket: http://picasaweb.google.com/fodormanuel/Ausztria2010 Bocsánat, hogy csak most... :S Mánuel

Szent üzente 2010-10-08 00:04:24

[d]Találtam egy - szerintem - nagyon jó verset, ismeretlen szerzõ mûve. Megosztom veletek:[/d] [b]A verseny[/b] Hagyd abba! Add fel! Nincs esély! Ezt hallom néha én. Túl sok minden szól ellened. Itt nyerni nincs remény. Ha elborít a csüggedés és lehorgasztom fejem, Felidézem, mit láttam én egy régi versenyen. Az emlékkép reményt sugall, Amint eszembe jut újjászületni a régi kisfiút. Sok kis legény, kis férfiak a futóversenyen. Nagy izgalom, nagy félelem, még jól emlékezem. A rajtvonalnál álltak õk, és mind a gyõzelemben hitt. Vagy holtversenyben nyerni tán, vagy lenni második? A pálya szélén ott feszít sok szurkoló apa. Minden fiúnak most kell mindent megmutatnia. Harsan a síp! Indulnak õk! Szívükben vágy hevül. Mind arra vágyik, õ legyen a hõs csak egyedül. S kiváltképp így az egyik, kit apja elkísért. Az elsõk között futott. „Apám oly büszke lesz ezért.” Ám lába alá hírtelen egy fûcsomó került. A gyõzni vágyó kisfiú megbotlott és elterült. Egyensúlyáért kapkodott, széttárta karjait. A nézõsereg kuncogott, látván hogy elbukik. És elbukott minden remény, míg fekve ott maradt! Csak azt kívánta, tünne el tüstént a föld alatt. Ám apja látta, hogy fia milyen nagy bajban van. Tekintetével ezt üzente: „Kelj fel és gyõzz fiam!” Fölállt hamar, még semmi vész, még ledolgozható a távolság, Amennyivel vezet a sok futó. Nyargalt a többiek után, megint gyõzni akart. De buzgalmában megcsúszott, és újra elhasalt. „Bár föl se keltem volna, így kettõs a szégyenem. Már indulni is hiba volt, futnom reménytelen”. A nevetõ arcok között apja magányosan, Tekintetével így üzent, „Kelj fel és gyõzz fiam!” Felugrott és indult tovább. Tíz métert vesztett el. „Hogy ezt behozzam – gondolta – keményen futni kell.” Hat – nyolc métert a hátrányból hamar ledolgozott. De olyan nagyon iparkodott, hogy ismét elbukott. Legyõzötten hever szegény, szemébõl könny pereg. „Minek szaladni, harmadszor fölkelni sem merek.” Odalett így minden remény és minden akarat. Úgy elcsüggedt, hogy az élbolytól oly messze elmaradt. „Vesztettem!” Így gondolkodott. „A szégyen rám ragadt.” De apja is eszében járt és rájött, ezt nem szabad. „Kelj fel!” Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan. „Kellj fel és foglald el helyed. Feladnod soha nem szabad. Eredj és gyõzz fiam.” A belsõ hang erõt adott neki. Kelj fel, szólt valahol. A gyõzelemnek egy titka van: Kelj fel ha elbukol. Új céllal, új erõvel ismét feltápászkodott. Gyõzz vagy veszíts, így szólt a hang. Feladni nem fogod. Az élmezõny már messze járt, de õ futott, futott. Mintha gyõzhetne, úgy rohant és mindent beleadott. Már három ízben elbukott, s mindig futott tovább. Esélye nyerni nincs, de mégis a célig meg sem állt. A gyõztes már célba ért, büszkén és boldogan. Õ nem bukott, nem szégyenült meg, örülni módja van. És hõsünk is beérkezett az utolsó helyen. Lesütött szemmel ért oda. „Ne lássam szégyenem.” Ám üdvrivalgás tört ki nyomban, még nagyobb mint elõbb. A közönség mint gyõztest, úgy ünnepelte õt. Apjának ennyit szólt csupán: „Jól elszúrtam, nahát.” „Nekem te gyõztél. –Mondta az– Hisz futottál tovább.” És most, ha minden oly sötét, A gond, s a baj elborít, E kisfiú emléke még ma is sokat segít. Az élet is „verseny”, melyben sok futó lohol. A gyõzelemnek egy titka van: „Kelj fel ha elbukol.” Hagyd abba, Add fel, Nincs esély! Bíztatnak hasztalan, Mert bennem szól a másik hang: „Kelj fel és gyõzz fiam!”

Száni üzente 2010-05-20 20:12:52

Na még 1x! http://www.motorcyclenews.com/MCN/bikesforsale/searchresults/detail/?R=NXGN-2018813&mfy=

Szent üzente 2010-05-20 17:04:53

Ezt sajnos nem sikerült sehogy sem megnyitnom(no) .

Száni üzente 2010-05-19 06:01:26

Ehhez mit szólsz? http://www.motorcyclenews.com/MCN/bikesforsale/searchresults/detail/?R=NXGN-2017465&mfy= 1700 mérfölddel nem is olyan rossz.

siposcs69 üzente 2010-03-22 22:21:29

Ezt nézzétek!http://www.gamaniak.com/video/3625

ssandorszi üzente 2010-05-19 09:12:45

Mire akarod rákényszeríteni szegényt? Nem tudod hogy tériszonyos, ilyen magasan már szédül. Mindig arra törekszik, hogy a feje közel legyen az aszfalthoz, mert csak ott érzi jól magát. (watt)

Szent üzente 2010-05-19 00:16:48

Sokat váltakozott a lista GSXR 1000-tõl, a hornet 900-asig, de végülis nagy valószínûséggel a CBR 929 lesz a nyerõ. Ez a CBR 900-nak a 2000-2001-es változata. De majd meglátjuk: ember tervez...

Száni üzente 2010-05-18 20:21:17

Tehát? Mi a kiszemelt típus?

Szent üzente 2010-05-18 18:56:06

Többségében már tudjátok, hogy elszántam magam a VFR cseréjére:o . Mindezt annak ellenére, hogy többször magasztaltam a gépet(aha) , és ezeket nem is cáfolom(no) . Ez egy kiváló motorkerékpár(taps) . Boldog lehet következõ tulaja(!) . Mondjátok nyugodtan, hogy megbolondultamx) , én már rég tudom ezt(zizi) . Vagy annyira talán mégsem(?) (!) ? Kicsit kifejtem a dolgot: A "baj" az, hogy nem igazán illik hozzám8) . Az elõzõ FZR-emhez képest fejedelmi kényelmet nyújt, de ez sem elég, ahhoz az üzemmódhoz, amiben leggyakrabban használom. Vagyis aránylag lassú (90-120km/h) túrázás, némi tájnézegetéssel. Ehhez kimondottan sportos az üléspozíciója, és ez nemcsak a karok és más elfárasztásáért felelõs, hanem a látást is zavarja: a szükségesnél olyan 10 cm-vel mélyebbrõl nézek ki az elõredõlés miatt, felfeszített fejjel. Ez képezi a motorozásom 90%-át. A maradékot pedig - némi nosztalgiával - sportosan nyomom, ez pedig nálam elég húzós tempót jelent (még mindíg). Ehhez pedig megintcsak nem optimális, mivel nem elég erõs, és fõleg nem elég kezes!!! Tehát a tömegével megküzdeni és elfogadni futómûvének a hamar elérhetõ határait nem egyszerû, vagyishát nem a "pályasport" jellegû használatra való. A legjobb oldalát a sporttúra szekcióban mutatná, vagyis dinamikusan levágtázni pl az Adriára, és nemcsak autópályán. De ezt sajnos ritkán tettem/teszem, max egyszer évente vagy ritkábban. Sokat gondolkodtam, mi lehet a változtatás, és arra jutottam, hogy a dolgok eredõje egy nagy sportmotor lesz, de "street" kormánykittel átalakítva és lágyra beállaított rugózásokkal, valamint esetleg egy enyhén felpárnázott üléssel. Ez kellõen csekély tömegével már eleve szimpatikus, és tapasztalatból mondhatom, hogy nemcsak gyorsan menni öröm, vele, hanem meglepõ módon lassan menni is sokkal jobb mint kisebb társai. Ezek az "agyonvezérelt" gépek hatodikban is gond, rángatás, és késlekedés nélkül elgyorsulnak 40-50-rõl, is vagyis nagyon nyugodt, kedélyes vezetést is lehetõvé tesznek. Szinte egy cruiser nyugalmával is lehet lazán bóklászni velük, De persze ha "véletlenül" rajta felejtjük kicsit a gázt és magasabb fordulatszámokaat is bevetünk, akkor.....(watt) (watt) (watt) . Ez egyébként mehetett volna a "Motorok" topicba is, vagy - jelenlegi egzisztenciális helyzetemben - a "Bizonyságaink"-ba is, de oda majd a végén;) . Ha minden jól megy, akkor nemsokára felgyorsulnak az események.

siposcs69 üzente 2010-03-22 22:21:29

Ezt nézzétek!http://www.gamaniak.com/video/3625

siposcs69 üzente 2010-03-22 22:21:29

Ezt nézzétek!http://www.gamaniak.com/video/3625

Szent üzente 2010-02-28 15:22:16

Egy korai kép, 2001-bõl. Utcai mz-n a Hungaroringen: [img]1267366588.jpg[/img] Ez nem verseny, csak nyíltnap. De azért keményen "toltam neki". Ez meg a "búcsúparty":o . 2007 októberében, Máriapócson (Rabócsi Ring) készült, verseny-mz-n. Ez az a verseny, amint életemben utoljára indultam. [img]1267366810.jpg[/img] Szokás szerint nem volt szerencsém, ekkor már tudtam, hogy ideje "szakágat váltanom";) (Szegény MKMK(watt) ). Mindkét képen a becsületben megõszült, öreg NOLAN bukót viselem, amit már sajnos nem tudok átadni Ipolytölgyesre, mivel már nincs meg. Na ez a bukó, ha mesélni tudna....(!)

Szent üzente 2010-02-28 15:22:16

Egy korai kép, 2001-bõl. Utcai mz-n a Hungaroringen: [img]1267366588.jpg[/img] Ez nem verseny, csak nyíltnap. De azért keményen "toltam neki". Ez meg a "búcsúparty":o . 2007 októberében, Máriapócson (Rabócsi Ring) készült, verseny-mz-n. Ez az a verseny, amint életemben utoljára indultam. [img]1267366810.jpg[/img] Szokás szerint nem volt szerencsém, ekkor már tudtam, hogy ideje "szakágat váltanom";) (Szegény MKMK(watt) ). Mindkét képen a becsületben megõszült, öreg NOLAN bukót viselem, amit már sajnos nem tudok átadni Ipolytölgyesre, mivel már nincs meg. Na ez a bukó, ha mesélni tudna....(!)

zsaby üzente 2010-02-25 12:52:11

Na, jó nincs harag! (%-ot akarok!) (zizi) (Azért ma hozza magát 02.25. 20.45 (!) )

zsaby üzente 2010-02-25 00:13:53

Kösz! Most gyõzött! Negyed egy és sehol a Hold. Ezért te felelsz! Tudod mit tettél? Ejnye! (lang)

Jéhu üzente 2010-02-23 15:13:55

Hajrá hold!(watt)

zsaby üzente 2010-02-23 10:12:57

Bocs, de ide gondoltam a szemtelenségemet. (?) Szóval a hol állását tekintve az utolsó negyedbe érkeztünk hétfõn. Na most cserben hagy, gondoltam 4 óra körül, amikor ballagtam hazafelé és igencsak felhõs volt az ég. Öt óra táján (és NEM MAGASSÁGÁBAN!!!), Biatorbágy irányából, laposan kezdett a Napocska elõ-elõ kukucskálni. Na azért, gondoltam és ettõl kezdve rohamosan tisztulni kezdett az ég sátra. Estére ragyogott a fél Hold, felhõ egy szál se. Vadul lestem, hogy mit jósol a meteurulógia (aha) de nincsenek képben. Azt találták jósolni, hogy ma du. beborul, aztán még esni is fog. Hallatlan, pont akkor fog kiborulni és jön a Barátom. Nem tudnak ezek semmit. /Bocs mindenkitõl, de a hét végéig tart csak a rohamon. akkor Holdtölte!/ (zizi)