|
Jézus Krisztus, a világ világossága a földre jött
 Nyugat-Európában elterjedt az ún. Christingle, ami egyrészt egy karácsonyi jelkép, másrészt karácsonyi istentisizteletet is jelent, amikor minden gyermek kap egy ilyen narancsot gyertyával, vörös szalaggal és a cukrokkal.
A narancs a föld.
A vörös szalag Jézus megváltását jelképezi.
A négy oldalról beszúrt gyümölcsdarabok jelképezik a négy évszakban Isten áldásait.
A gyertya a narancs közepében Jézus Krisztust, a világ világosságát szimbolizálja.
Ennek a jelképnek a története Németországból ered a XVIII. századból, amikor Joannes de Watteville püspök jelképezni akarta azt, hogy Jézus mindenkit szeret. El akarta magyarázni a gyermekeknek a karácsony igazi jelentését. Elhatározta, hogy készít egy egyszerű jelképet, amit frissen és élő módon fejezi ki a karácsony üzenetét. Minden gyermeknek adott egy világító gyertyát körbetekerve egy piros szalaggal, amin egy ima állt: "Az Úr Jézus az, aki lángot lobbant ezeknek a kedves gyermekeknek a szívében."
Ez a jelkép tovább formálódott a XX. század közepén az egyik anglikán templomban, amikor három szegény gyermek szeretett volna valami ajándékot felajánlani Jézusnak. Egyikőjük egy narancsot adott, a másik a hajában levő piros szalaggal díszítette azt, a harmadik egy gyertyát tett bele. Mikor a szegényes ajándékot a templomban kitették, több gyerek gúnyosan mosolygott a szegényes ajándékon. A pap ekkor mutatta be a gyülekezetnek ezt a szimbólumot, mint ami a leghitelesebben ábrázolja a karácsony üzenetének jelentését.
Utána gyorsan terjedt el ez a szimbólum a Christingle néven a nyugat-európai keresztyén gyülekezetekben, amit a karácsonyi istentiszteleteken minden gyermeknek ajándékba adnak.
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Christingle
Fix
2011-12-23 |
|
Biztosan eljön!
 Most advent van, a karácsonyt megelőző várakozás az Úr eljövetelére: adventus Domini. Karácsonykor pedig azt ünnepeljük, hogy eljött Isten Fia a földre emberi lényként. Sohasem tudjuk felfogni, mit jelent ez, hogy térben és időben korlátozott emberré lett a végtelen és mindenható Isten.
A Biblia lapjai a teremtés leírásával kezdődnek. Isten megteremtette a világot kimondott szavával fantasztikus gazdagságban és pompában, és a végén a legkülönlegesebb teremtményként az embert alkotta meg saját képmására. Micsoda terv! Egy önálló lényt, aki rá hasonlít, és akinek hatalmat adott arra, hogy gondoskodjon és uralkodjon a földön.
Ez az önálló lény viszont valóban szabad volt, és úgy döntött, hogy Teremtőjétől függetlenül akar élni. Az isteni képmás eltorzult. Nem volt és nincs ember, aki ezután érteni tudná Istent, nincs, akiben mindig látnánk tökéletesen az Alkotó képét. Egyet kivéve: azt, aki eljött, az emberré lett Jézus Krisztust. Aki őt látja, őt megismeri, az meg tudja ismerni az Atyát is!
Isten Fia emberi létében nem maradt kisgyermek, hanem betöltötte a küldetését, melynek végén életével fizetett helyettünk. Bizonyította, hogy szeret minket. Így lett újra lehetőségünk tiszta lappal visszamenni az Atyához. Lehetővé tette számunkra Jézus, a Megváltónk, hogy lázadásainkat megbánjuk, és így megszabadulva halálos átoktól, az eltorzult képmás újra születhessen. Újra Isten képmásai lehetünk!
Szabadok vagyunk most is arra, hogy keressük-e Istent vagy sem. Eldönthetjük, hogy tőle függetlenül akarunk élni, vagy hozzá akarunk-e tartozni, szeretni akarjuk-e őt, vagy közömbösek akarunk-e maradni az Ő szeretete iránt.
Szabadságunk van arra, hogy keressük az Isten Fiát, és újra hozzá tartozzunk. A Biblia lapjain sok helyen megtalálhatjuk, hogy Jézus Krisztus újra eljön Királyként. Az egész teremtett világ várja őt, és mindazok, akik ismerik és szeretik őt.
"Mert Isten megmentő kegyelme már eljött és látható lett minden ember számára.
Ez a kegyelem arra nevel bennünket,
hogy forduljunk el az istentelenségtől és a gonosz kívánságoktól,
és hogy mértékletesen, bölcsen, igazságosan és istenfélelemmel éljünk
ebben a jelenlegi világban.
Így várjuk azt a napot, amikor megláthatjuk
a mi nagy Istenünknek és Megmentőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőségét.
Ő a mi áldott reménységünk, aki dicsőségesen fog visszajönni.
Önmagát adta oda értünk, hogy megszabadítson minden gonoszságtól,
és megtisztítson bennünket,
hogy egyedül az ő népe legyünk:
olyan nép, amely mindig arra igyekszik, hogy helyesen cselekedjen."
Tituszhoz írt levél 2:11-14
Fix
2011-11-29 |
|
Halloween keresztény szemmel
 Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!
Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.
Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése" érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította.
(Mindenszentek – all hallows. Az azt megelőző este pedig az „all hallows evening". Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.
Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve.
Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre" gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik.
Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.
Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.
A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.
A Biblia egyértelmüen jelzi, hogy az ilyen praktikák ’az utolsó idökben’ mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21). Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat - adott esetben még hívő testvéreinket is - az ördög által felállított csapdákra. Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak!
Amúgy október 31. a reformáció ünnepe. (A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét.) A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és babonától, a hamis hit sötétsége helyett világosságot adni a szívekbe. Ahogy Pál apostol megbízatásában olvasható: „… küldtelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek! (az apostolok cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse).
Isten megtérésre hív bennünket, és a démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. Forduljunk hozzá, az élet Istenéhez!
Ingo Marx írása alapján Bérczes István, ref. lelkész valamint Szivos László (evangélikus testvér) írása alapján…
2011-10-29 |
|
Hálaadás mindenért
 A föld északi féltekéjén már majdnem minden termést betakarítottunk, és ilyenkor hálaadónapot tartunk gyülekezeteinkben (van, ahol országos szinten is), hogy megköszönjük Isten gondoskodását: a napsütést, az esőt, a termőtalajt, a körülményeket és saját lehetőségeinket, és hogy mindezek miatt volt mit learatnunk és begyűjtenünk.
Isten két ilyen ünnepet is elrendelt Izráel számára Mózesen keresztül. Az egyiket a betakarítási időszak elején, a másikat pedig a betakarítás legvégére. A legelső gyümölcsöket, amelyeket Izráel fiai láttak megérni és a legelső kévét, amit learattak, elvitték a templomba áldozatként. Ezt nevezték első zsengének. A legvégén pedig nagy örömünneppel emlékeztek meg Isten gondviseléséről.
Számunkra ugyanilyen fontos megállnunk ilyenkor, és végiggondolnunk, micsoda Gondviselőnk van! Érdemes sorra vennünk, hogy nekünk milyen első zsengéink vannak, és milyen betakarításaink. Sikerült egy állást megkapnom? Bekerültem egy iskolába? Vagy már le is vizsgáztam sikeresen? Lett egy társam? Vagy már a sokadik házassági évfordulónkat ünnepeljük? Meggyógyultam egy betegségből? Vagy éppen nem is lettem beteg, és egészséges lehetek? Fizetésemelést kaptam? Vagy éppen az enyémet nem csökkentették? Született egy gyermekem? Vagy életben lehetnek még a szeretteim? Életben vagyok, amikor több osztálytársam már meghalt?
Meglátom-e ezekben a Teremtő kezét? Természetesnek veszem, vagy átélem-e, hogy ez az Ő szeretetéből van? Pál arra tanít minket, hogy mindenért hálát adjunk Istennek.
Mindenért?!
Azért is, ha elvesztettem az állásom? Azért is, hogy nem kapok már hosszú ideje egy másikat? És azért, hogy nincs társam? Vagy hogy meghalt valaki, akit szeretek? Hogy köszönjem meg, hogy beteg vagyok? Hogy egyeztethető össze a hála a szenvedéssel? Mit mond erre a menny és föld Istene?
Semmiért se aggódjatok,
hanem imádságban és könyörgésben
mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad,
meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
(Filippi 4:6-7)
Lehet hálát adni ugrálva is örömünkben, meg könnyes szemmel is. Ez nem valami önámító mazoizmus, hanem mély szeretet afelé az Isten felé, akit nem „aranyhalnak” vagy „jótündérnek” tekintünk, és fogyasztói gondolkodásunkkal „pincérként” szeretnénk kezelni. Hanem a világmindenség Urának, akinek a létünket köszönhetjük, aki egyetlen Fiát odaadta értünk, hogy örökké tartó életet kapjunk, és aki földi életünk során saját belátásai szerint, mindig méretezve adja a minket formáló életkörülményeket.
Értékelem-e, hogy Isten szeret engem? Méghozzá annyira, hogy hagyta helyettünk meghalni egyetlen és tökéletes Fiát? Meg tudok-e benne bízni, hogy életkörülményeim összes szála a kezében van, és mindent az irántam való szeretetből tesz az életemben? El tudom-e hinni, hogy ezekre a próbákra szükségem van? Vagy másokhoz hasonlítgatom magam? Kilátok-e önsajnálatomból, hogy meglássam, nehéz helyzetem csak egy meghatározott ideig tart, viszont az ajándékba kapott örök életemnek nem lesz vége sohasem?
Honnan nézem az életemet? Mennyire ismerem Istent? Kinek tartom magam? Tudom-e, hogy legfelszabadultabb emberi örömeimben és legmélyebb szenvedéseimben, még haldoklásomban is a Mindenható Isten örököse és gyermeke vagyok?
Mire van szükségem? Az ajándékra vagy az Ajándékozóra?
Lehet, hogy elfogyott az erőm. De van kihez kiáltanom. Van, aki átérzi a fájdalmamat, van, akinek van hatalma megvigasztalnia engem! Van, aki megígérte, hogy a nyomorúsággal együtt mindig elkészíti a szabadulás útját. (I.Korinthus 10:13)
Mindenkor örüljetek,
szüntelenül imádkozzatok,
mindenért hálát adjatok,
mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által
a ti javatokra.
(I. Thesszalonika 5:16-18)
Fix
2011-10-18 |
Az új év sokak számára valami új kezdet reményét kelti. Vagy éppen az ellenkezőjét: szorongást, félelmet gerjeszt az ismeretlen jövő.
